HU/SB 5.5.5
5. VERS
- parābhavas tāvad abodha-jāto
- yāvan na jijñāsata ātma-tattvam
- yāvat kriyās tāvad idaṁ mano vai
- karmātmakaṁ yena śarīra-bandhaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
parābhavaḥ—vereség, szenvedés; tāvat—addig; abodha-jātaḥ—a tudatlanság terméke; yāvat—amíg; na—nem; jijñāsate—kérdez róla; ātma-tattvam—az önvalóról szóló tudás; yāvat—amíg; kriyāḥ—gyümölcsöző cselekedetek; tāvat—addig; idam—ez; manaḥ—elme; vai—valójában; karma-ātmakam—anyagi tettekbe merül; yena—ami által; śarīra-bandhaḥ—lekötözve ebben az anyagi testben.
FORDÍTÁS
Mindaddig, amíg valaki nem tesz fel kérdéseket az élet lelki értékeiről, élete vereségnek számít, és örökké szenvednie kell a tudatlanságból származó gyötrelmektől. Legyen a karma bűnös vagy jámbor, mindenképpen visszahatást eredményez. Ha valaki karmát végez, elméjét karmātmakának nevezik, olyan elmének, melyet gyümölcsöző tettek árnyékolnak be. Amíg az elme tisztátalan, a tudat sem tiszta, s amíg az ember gyümölcsöző cselekedeteket végez, addig arra kényszerül, hogy anyagi testet fogadjon el.
MAGYARÁZAT
Az emberek általában azt hiszik, hogy ha nagyon vallásosan cselekszenek, megszabadulnak a szenvedéstől. Ez azonban nem így van. Akkor is kudarcot vall az ember, ha jámbor tetteket hajt végre és spekulál. Egyetlen célja az kell, hogy legyen, hogy kiszabaduljon māyā és az anyagi tettek bilincseiből. A spekulatív tudás és a jámbor tettek nem oldják meg az anyagi élet problémáit. Tudakozódnunk kell, hogy megértsük lelki helyzetünket. A Bhagavad-gītā (BG 4.37) kijelenti:
- yathaidhāṁsi samiddho ’gnir
- bhasmasāt kurute ’rjuna
- jñānāgniḥ sarva-karmāṇi
- bhasmasāt kurute tathā
„Ó, Arjuna! Amint a lobogó lángok között hamuvá ég a fa, úgy hamvasztja el a tudás tüze az anyagi cselekedetek minden visszahatását.”
Amíg valaki nem érti meg az önvalót és annak cselekedeteit, addig az anyagi kötelékek rabja. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 10.2.32) szintén azt mondja: ye ’nye ’ravindākṣa vimukta-māninas tvayy asta-bhāvād aviśuddha-buddhayaḥ. Aki nem rendelkezik tudással az odaadó szolgálatról, az felszabadultnak vélheti magát, de valójában nem az. Āruhya kṛcchreṇa paraṁ padaṁ tataḥ patanty adho ’nādṛta-yuṣmad-aṅghrayaḥ: az ilyen emberek eljutnak a személytelen Brahman-sugárzásba, de aztán újra visszatérnek az anyagi élvezethez, mert nem tudnak az odaadó szolgálatról. Amíg valakit a karma és a jñāna érdekel, addig továbbra is el kell viselnie az anyagi lét szenvedéseit — a születést, az öregkort, a betegséget és a halált. A karmīk kétségtelenül az egyik testet a másik után öltik magukra, a jñānīknak pedig ha nem jutnak el a legmagasabb szintű megértésig, vissza kell térniük az anyagi világba. A Bhagavad-gītā (BG 7.19) megmagyarázza: bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate. Meg kell értenünk, hogy Kṛṣṇa, Vāsudeva minden, és meg kell hódolnunk Előtte. A karmīk nem tudják ezt, de a bhakta, aki száz százalékig átadja magát az Úr odaadó szolgálatának, tökéletesen tisztában van vele, mi a karma és a jñāna. Egy tiszta bhaktát ezért már nem érdeklik ezek a dolgok. Anyābhilāṣitā-śūnyaṁ jñāna-karmādy-anāvṛtam. Egy igaz bhaktára a karmának és a jñānának még az árnyéka sem vetődik. Életének egyetlen célja, hogy az Urat szolgálja.