HU/SB 5.8.8
8. VERS
- tasya ha vā eṇa-kuṇaka uccair etasmin kṛta-nijābhimānasyāhar-ahas tat-poṣaṇa-pālana-lālana-prīṇanānudhyānenātma-niyamāḥ saha-yamāḥ puruṣa-paricaryādaya ekaikaśaḥ katipayenāhar-gaṇena viyujyamānāḥ kila sarva evodavasan.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasya—annak a királynak; ha vā—valójában; eṇa-kuṇake—az őzgidában; uccaiḥ—nagyon; etasmin—ebben; kṛta-nija-abhimānasya—aki a gidát saját fiának tekintette; ahaḥ-ahaḥ—minden nap; tat-poṣaṇa—gondoskodott az őzikéről; pālana—megvédelmezte a veszélytől; lālana—nevelte, vagy úgy fejezte ki iránta érzett szeretetét, hogy megpuszilta, stb.; prīṇana—szeretettel simogatta; anudhyānena—ilyen ragaszkodás által; ātma-niyamāḥ—a testével törődő személyes cselekedetek; saha-yamāḥ—lelki kötelességek, például az erőszaknélküliség, a türelem és az egyszerűség; puruṣa-paricaryā-ādayaḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének imádata és más kötelességek végzése; eka-ekaśaḥ—minden nap; katipayena—csak néhánnyal; ahaḥ-gaṇena—ahogy a napok múltak; viyujyamānāḥ—feladta; kila—valójában; sarve—mind; eva—bizonyára; udavasan—elpusztult.
FORDÍTÁS
Bharata Mahārāja egyre nagyobb szeretetet érzett az őz iránt. Nevelgette és fűvel etette, s mindig nagyon vigyázott, nehogy tigrisek vagy más vadállatok támadjanak rá. Amikor viszketett a bőre, simogatni kezdte, s igyekezett megadni neki minden kényelmet. Néha szeretetből meg is puszilta. Annyira ragaszkodott az őzike neveléséhez, hogy egészen megfeledkezett a szabályokról, amelyeket a lelki fejlődés érdekében követnie kellett, és lassan az Istenség Legfelsőbb Személyisége imádatára sem gondolt többé. Nem telt bele néhány nap, és lelki fejlődése már eszébe sem jutott.
MAGYARÁZAT
Ebből megérthetjük, hogy nagyon óvatosnak kell lennünk, amikor lelki kötelességeinket végezzük a szabályok követésével és a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra rendszeres éneklésével. Ha ezt elhanyagoljuk, menthetetlenül elbukunk. Reggel korán kell kelnünk, meg kell fürdenünk, részt kell vennünk a maṅgala-āratin, imádnunk kell a mūrtikat, énekelnünk kell a Hare Kṛṣṇa mantrát, tanulmányoznunk kell a védikus írásokat, valamint követnünk kell az ācāryák és a lelki tanítómester által előírt összes szabályt. Ha eltérünk ettől a folyamattól, leeshetünk még akkor is, ha nagyon fejlett szinten állunk. A Bhagavad-gītā (BG 18.5) kijelenti:
- yajña-dāna-tapaḥ-karma
- na tyājyaṁ kāryam eva tat
- yajño dānaṁ tapaś caiva
- pāvanāni manīṣiṇām
„Az áldozás, adományozás és önfegyelmezés tetteit nem szabad feladni, mindig végre kell hajtani azokat. Tény, hogy mindhárom tisztítóan hat még a nagy lelkekre is.” Még ha valaki a lemondott rendben él, akkor sem szabad felhagynia a szabályozó elvek követésével. Imádnia kell a mūrtit, idejét és életét Kṛṣṇa szolgálatának kell szentelnie, és folytatnia kell a lemondás és vezeklés szabályainak követését is. Ezeket a dolgokat nem szabad elhagynia. Senki se gondolja azt, hogy csupán attól, hogy a sannyāsa rendbe lépett, nagyon fejlett szintre emelkedett. Lelki fejlődésünk érdekében alaposan tanulmányoznunk kell Bharata Mahārāja tetteit.