HU/SB 6.1.15
15. VERS
- kecit kevalayā bhaktyā
- vāsudeva-parāyaṇāḥ
- aghaṁ dhunvanti kārtsnyena
- nīhāram iva bhāskaraḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kecit—néhányan; kevalayā bhaktyā—tiszta odaadó szolgálatot végezve; vāsudeva—az Úr Kṛṣṇának, a mindent átható Istenség Legfelsőbb Személyiségének; parāyaṇāḥ—teljesen ragaszkodva (egyedül az ilyen szolgálathoz, anélkül hogy a lemondástól, a vezekléstől, a tudás művelésétől vagy a jámbor cselekedetektől függne); agham—mindenféle bűnös visszahatást; dhunvanti—elpusztít; kārtsnyena—teljesen (nem hagyva lehetőséget arra, hogy a bűnös vágyak újra feléledjenek); nīhāram—ködöt; iva—mint; bhāskaraḥ—a nap.
FORDÍTÁS
Csak az a ritka személy képes gyökerestől kiirtani bűnös tetteinek gyomjait, és csak az tudja megakadályozni, hogy azok újra kisarjadjanak, aki teljes, tiszta odaadó szolgálatot végez Kṛṣṇának. Pusztán odaadó szolgálata képessé teszi erre, ahogyan a nap is azonnal eloszlatja a ködöt sugaraival.
MAGYARÁZAT
Az előző versben Śukadeva Gosvāmī azt a példát hozta fel, hogy a bambuszfa alatt élő növény száraz leveleit a tűz teljesen hamuvá égetheti, ám a növény újra kisarjadhat, mert gyökere még mindig ott van a földben. Ehhez hasonlóan amiatt, hogy a bűnös vágyak gyökerei nem pusztulnak ki annak a szívében, aki a tudás elsajátításával foglalkozik, de nem talál ízt az odaadó szolgálatban, lehet, hogy e bűnös vágyak újra felütik fejüket. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 10.14.4) kijelenti:
- śreyaḥ-sṛtiṁ bhaktim udasya te vibho
- kliśyanti ye kevala-bodha-labdhaye
Azok, akik örökké spekulálnak, és minden erejükkel azon fáradoznak, hogy a bűnös és jámbor tettek között különbséget téve részleteiben megértsék az anyagi világot, de nem végeznek odaadó szolgálatot, hajlanak az anyagi tettekre. Az ilyen emberek elbukhatnak, és újra a gyümölcsöző cselekedetek szövevényébe bonyolódhatnak. Ha azonban valaki ragaszkodik az odaadó szolgálathoz, vágyai az anyagi élvezetre maguktól megszűnnek, anélkül hogy erre külön erőfeszítést tenne. Bhaktiḥ pareśānubhavo viraktir anyatra ca: aki fejlett a Kṛṣṇa-tudatban, annak számára automatikusan mind a bűnös, mind a jámbor anyagi tettek elvesztik ízüket. Ez a Kṛṣṇa-tudat próbaköve. A jámbor és istentelen cselekedetek egyaránt tudatlanságból származnak, hiszen Kṛṣṇa örök szolgájaként az élőlénynek nincs szüksége arra, hogy személyes érzékkielégítése érdekében cselekedjen. Ezért amint valaki újra az odaadó szolgálat síkjára kerül, megszűnik a jámbor és bűnös tettekhez való ragaszkodása, és egyedül azzal törődik, hogyan tegye elégedetté Kṛṣṇát. A bhakti, a Kṛṣṇának végzett odaadó szolgálat (vāsudevaḥ-parāyaṇa) ezen folyamata megszabadítja az embert minden cselekedet visszahatásától.
Parīkṣit Mahārāja nagy bhakta volt, ezért gurujának, Śukadeva Gosvāmīnak a válaszai a karma-kāṇḍát és a jñāna-kāṇḍát illetően nem elégítették ki. Śukadeva Gosvāmī nagyon jól tudta, mi van tanítványának a szívében, ezért beszélt neki az odaadó szolgálat transzcendentális boldogságáról is. A versben szereplő kecit szó azt jelenti: „néhányan, de nem mindenki”. Nem válhat mindenki Kṛṣṇa-tudatossá. Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 7.3) elmagyarázza:
- manuṣyāṇāṁ sahasreṣu
- kaścid yatati siddhaye
- yatatām api siddhānāṁ
- kaścin māṁ vetti tattvataḥ
„Sok ezer ember közül talán egy törekszik a tökéletességre, s a tökéletességet elértek közül igazán alig ismer Engem egy is.” Gyakorlatilag senki sem érti meg Kṛṣṇát úgy, ahogyan van, hiszen Őt nem lehet jámbor tettekkel vagy magas szintű spekulatív tudás elérésével megérteni. A legmagasabb szintű tudás valójában nem más, mint megérteni Kṛṣṇát. Az ostoba emberek, akik nem értik Kṛṣṇát, végtelenül felfuvalkodottak, mert azt gondolják, hogy felszabadultak, vagy épp ők maguk váltak Kṛṣṇává vagy Nārāyaṇává. Ez tudatlanság.
Śrīla Rūpa Gosvāmī így szól a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban (1.1.11) a bhakti, az odaadó szolgálat tisztaságáról:
- anyābhilāṣitā-śūnyaṁ
- jñāna-karmādy-anāvṛtam
- ānukūlyena kṛṣṇānu-
- śīlanaṁ bhaktir uttamā
„A Legfelsőbb Úrnak, Kṛṣṇának kedvezően kell transzcendentális szerető szolgálatot végeznünk, anélkül, hogy arra vágynánk, hogy a gyümölcsöző cselekedetekkel vagy a filozófiai elmélkedéssel anyagi haszonra vagy nyereségre tegyünk szert. Ezt nevezik tiszta odaadó szolgálatnak.” Śrīla Rūpa Gosvāmī később megmagyarázza, hogy a bhakti kleśaghnī śubhadā, ami azt jelenti, hogy ha valaki hozzákezd az odaadó szolgálathoz, számára teljesen megszűnik minden szükségtelen cselekedet és anyagi szenvedés, és a legnagyobb szerencse vár rá. A bhaktinak olyan rendkívüli hatása van, hogy mokṣa-laghutākṛtnak is nevezik, ami más szóval azt jelenti, hogy mellette a felszabadulás teljesen elveszíti a jelentőségét.
Az abhaktáknak számtalan anyagi nehézséggel kell megküzdeniük, mert hajlamosak arra, hogy bűnös gyümölcsöző tetteket kövessenek el. A bűnök végrehajtásának vágya a tudatlanság miatt marad meg a szívükben. Ezek a bűnös cselekedetek három kategóriába — pātaka, mahā-pātaka és atipātaka —, valamint két csoportra — prārabdha és aprārabdha — oszthatók. Prārabdha olyan bűnös visszahatásokra utal, amelyektől az ember a jelen pillanatban szenved, az aprārabdha pedig a potenciális szenvedés forrásaira vonatkozik. Amikor a bűnös visszahatások magjai (bīja) még nem hoznak gyümölcsöt, a visszahatást aprārabdhának nevezik. Ezek a magok, a bűnös tettek magjai láthatatlanok, de megszámlálhatatlanul sok van belőlük, és senki sem derítheti ki, mikor kerültek a szívbe. A prārabdha miatt, vagyis azok miatt a bűnös visszahatások miatt, amelyek már meghozták gyümölcsüket, születik meg valaki alacsony származású családban, vagy szenved más gyötrelmektől.
Amikor azonban valaki hozzákezd az odaadó szolgálat végzéséhez, a bűnös élet minden szakasza, beleértve a prārabdhát, az aprārabdhát és a bīját is, megszűnik. A Śrīmad-Bhāgavatamban (SB 11.14.19) az Úr Kṛṣṇa így szól Uddhavához:
- yathāgniḥ susamṛddhārciḥ
- karoty edhāṁsi bhasmasāt
- tathā mad-viṣayā bhaktir
- uddhavaināṁsi kṛtsnaśaḥ
„Kedves Uddhavám! A Velem kapcsolatos odaadó szolgálat olyan, mint a lángoló tűz, amely hamuvá éget minden tűzifát, minden rávetett bűnös cselekedetet.” Hogy az odaadó szolgálat miképpen semmisíti meg a bűnös élet visszahatásait, azt a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 3.33.6) magyarázza meg egy versében, amely akkor hangzott el, amikor az Úr Kapiladeva anyját, Devahūtit tanította. Devahūti így szólt:
- yan-nāmadheya-śravaṇānukīrtanād
- yat-prahvaṇād yat-smaraṇād api kvacit
- śvādo ’pi sadyaḥ savanāya kalpate
- kutaḥ punas te bhagavan nu darśanāt
„Kedves Uram! Még ha valaki kutyaevők családjában született is, ha hallgatja, amint valaki dicsőségedről énekel, és elismétli azt, tiszteletét ajánlja Neked és emlékezik Rád, azon nyomban magasabb szinten áll, mint egy brāhmaṇa, s ezért alkalmas arra, hogy áldozatokat mutasson be. Mit mondhatunk akkor arról, aki közvetlenül láthatott Téged?”
A Padma Purāṇában találkozunk egy kijelentéssel, miszerint azok, akiknek szíve mindig az Úr Viṣṇu odaadó szolgálatához ragaszkodik, azonnal megszabadulnak a bűnös élet minden visszahatásától. Ezek a visszahatások általában négy szinten léteznek. Néhány közülük kész azonnal megadni az eredményt, néhány mag formájában létezik, néhány megnyilvánulatlan állapotban van, néhány pedig éppen aktív. Az odaadó szolgálat azonnal elpusztít minden ilyen visszahatást. Ha az odaadó szolgálat jelen van a szívben, a bűnös tettekre irányuló vágyak számára már nem marad ott hely. A bűnös életnek a tudatlanság az oka, ami nem más, mint hogy az ember megfeledkezik eredeti helyzetéről mint Isten örök szolgája. Ha azonban valaki teljesen Kṛṣṇa-tudatú, megérti, hogy ő Isten örök szolgája.
Ezzel kapcsolatban Śrīla Jīva Gosvāmī megjegyzi, hogy a bhakti két részre osztható: (1) santatā, olyan odaadó szolgálat, ami megszakítás nélkül, hittel és szeretettel folytatódik, valamint (2) kādācitkī, olyan odaadó szolgálat, ami nem folyamatos, csupán néha ébred fel. A szüntelen, megszakítás nélküli odaadó szolgálatot (santatā) szintén két csoportra lehet osztani: (1) a kis ragaszkodással végzett szolgálat és (2) a spontán odaadó szolgálat. A megszakításokkal végzett odaadó szolgálatnak (kādācitkī) három kategóriája van: (1) rāgābhāsamayī, olyan odaadó szolgálat, amelyben az ember majdnem ragaszkodik, (2) rāgābhāsa-śūnya-svarūpa-bhūtā, olyan odaadó szolgálat, amelyben nincs jelen a spontán szeretet, de az embernek kedvére való eredeti helyzete, a szolgai helyzet, (3) ābhāsa-rūpā, az odaadó szolgálat halvány sugara. Ami a bűnökért való vezeklést illeti, még ha valaki az odaadó szolgálat leghalványabb sugarára tett is szert, minden prāyaścitta, vezeklés feleslegessé válik számára. A bűnök jóvátétele tehát kétségtelenül szükségtelen, ha valaki a spontán szeretet szintjére vagy még ennél is magasabbra, a szeretetteljes ragaszkodás síkjára emelkedett, amelyek a kādācitkī fokozott fejlődésének jelei. A bűnös élet visszahatásai már az ābhāsa-rūpā bhakti szintjén mind gyökerestől megsemmisülnek és tovatűnnek. Śrīla Jīva Gosvāmī véleménye szerint a kārtsnyena szó azt jelenti, hogy még ha valaki vágyik is arra, hogy bűnös cselekedeteket kövessen el, az ābhāsa-rūpa-bhakti egymagában kiirtja e vágy gyökereit. A bhāskara, a nap példája nagyon szemléletes. A bhakti ābhāsa aspektusát a szürkülethez hasonlítják, a felhalmozott bűnös cselekedeteket pedig a ködhöz. A köd nem takarja be az egész eget, ezért a napnak elegendő csupán első sugarait kibocsátania, s a köd azonnal szertefoszlik. Hasonló módon még ha a leghalványabb kapcsolatban áll is valaki az odaadó szolgálattal, ez bűnös életének minden ködét eloszlatja.