HU/SB 6.1.20


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


20. VERS

atra codāharantīmam
itihāsaṁ purātanam
dūtānāṁ viṣṇu-yamayoḥ
saṁvādas taṁ nibodha me


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

atra—ezzel kapcsolatban; ca—szintén; udāharanti—példaként említik; imam—ezt; itihāsam—a történetet (Ajāmiláét); purātanam—ami nagyon régi; dūtānām—a hírnökei; viṣṇu—az Úr Viṣṇunak; yamayoḥ—és Yamarājának; saṁvādaḥ—a beszélgetés; tam—azt; nibodha—próbáld megérteni; me—tőlem.


FORDÍTÁS

A művelt tudósok és szentek egy réges-régi történetet mesélnek el ezzel kapcsolatban. A történet elmondja az Úr Viṣṇu és Yamarāja szolgáinak vitáját is. Hallgasd meg az esetet, amint elmesélem!


MAGYARÁZAT

Az ostoba emberek néha semmibe veszik a Purāṇákat, az ősi történeteket, azt gondolván, hogy leírásaik csupán legendák. Valójában azonban ezek a leírások, az univerzumról szóló ősrégi történetek annak ellenére, hogy nem kronologikus sorrendben követik egymást, mind igazak. A Purāṇák azokat a főbb eseményeket írják le, amelyek hosszú évmilliók során zajlottak le, nemcsak ezen a bolygón, hanem az univerzum más bolygóin is. Ezért a Védák valamennyi művelt és megvalósítást elért tudósa hivatkozik történeteikre. Śrīla Rūpa Gosvāmī szerint a Purāṇák ugyanolyan fontosak, mint maguk a Védák, s ezért a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban a következő verset idézi a Brahma-yāmalából:

śruti-smṛti-purāṇādi-
pañcarātra-vidhiṁ vinā
aikāntikī harer bhaktir
utpātāyaiva kalpate

„Az Úr olyan odaadó szolgálata, ami figyelmen kívül hagy olyan hiteles védikus írásokat, mint az Upaniṣadok, a Purāṇák és a Nārada-pañcarātra, csupán fölösleges zavart kelt a társadalomban.” Kṛṣṇa bhaktájának nemcsak a Védákra, de a Purāṇákra is hivatkoznia kell. Senkinek sem szabad ostoba módjára legendáknak tekintenie őket. Ha legendák lennének, Śukadeva Gosvāmī nem vette volna a fáradságot, hogy elmesélje Ajāmila életének ősrégi történetét. A történet a következőképpen szól: