HU/SB 6.1.21
21. VERS
- kānyakubje dvijaḥ kaścid
- dāsī-patir ajāmilaḥ
- nāmnā naṣṭa-sadācāro
- dāsyāḥ saṁsarga-dūṣitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kānya-kubje—Kānyakubja városában (ma a Kanpur közelében fekvő Kanauj városa); dvijaḥ—brāhmaṇa; kaścit—néhány; dāsī-patiḥ—egy alacsony rangú nő vagy prostituált férje; ajāmilaḥ—Ajāmila; nāmnā—nevű; naṣṭa-sat-ācāraḥ—aki elvesztette minden brahminikus tulajdonságát; dāsyāḥ—a prostituáltnak vagy cselédlánynak; saṁsarga-dūṣitaḥ—beszennyezte a társasága.
FORDÍTÁS
Élt egyszer Kānyakubja városában egy Ajāmila nevezetű brāhmaṇa, aki egy prostituált cselédlányt vett feleségül. Az alacsony származású nő társaságában minden brahminikus tulajdonságát elveszítette.
MAGYARÁZAT
A nőkkel folytatott bűnös kapcsolattal az a baj, hogy hatására az ember elveszti minden brahminikus tulajdonságát. Indiában még mindig van egy szolgáló réteg, akiket śūdráknak hívnak, s feleségeiket, akik szintén szolgák, śūdrāṇīnak nevezik. Vannak olyan rendkívül élvhajhász emberek, akik ilyen cselédlányokkal és utcaseprő nőkkel folytatnak viszonyt, mivel a rangosabb társadalmi körökben amiatt, hogy a társadalmi szokások szigorúan megtiltják, nem élhetik ki szoknyavadász hajlamaikat. Ajāmila, aki egy fiatal, képzett brāhmaṇa volt, minden brahminikus tulajdonságát elvesztette, mert egy utcalánnyal társult. Végül azonban megmenekült, mert hozzákezdett a bhakti-yoga folyamatához. Az előző versben Śukadeva Gosvāmī éppen ezért az olyan emberről beszél, aki egyszer átadta magát az Úr lótuszlábának (manaḥ kṛṣṇa-padāravindayoḥ), vagy épp csak elindult a bhakti-yoga útján. A bhakti-yoga kezdetét a śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ jelenti, az Úr Viṣṇu neveinek hallgatása és éneklése, ahogyan azok a mahā-mantrában szerepelnek: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Ez az éneklés a bhakti-yoga kezdete, ezért Śrī Caitanya Mahāprabhu kijelenti:
- harer nāma harer nāma
- harer nāmaiva kevalam
- kalau nāsty eva nāsty eva
- nāsty eva gatir anyathā
„A vitatkozás és képmutatás e korszakában az Úr szent nevének éneklésén kívül nem vezet más út a felszabaduláshoz. Nincs más út, nincs más út, nincs más út ezen kívül.” Az Úr szent nevének éneklése mindig rendkívül hatásos, különösen ebben a korban, Kali korában. Gyakorlati hatását Śukadeva Gosvāmī most Ajāmila történetén keresztül fogja elmagyarázni, aki pusztán annak köszönhetően, hogy Nārāyaṇa szent nevét énekelte, megmenekült a yamadūták kezétől. Parīkṣit Mahārāja eredeti kérdése az volt, hogyan menekülhet meg valaki attól, hogy a pokolba zuhanjon, vagy hogy a yamadūták keze közé kerüljön. Śukadeva Gosvāmī válaszul ezt a régi történelmi példát idézi fel, hogy meggyőzze Parīkṣit Mahārāját, milyen ereje van a bhakti-yogának, ami már az Úr nevének éneklésével elkezdődik. A bhakti-yoga valamennyi kiváló, hiteles tekintélye a Kṛṣṇa szent nevének éneklésével kezdődő odaadó folyamatot javasolja (tan-nāma-grahaṇādibhiḥ).