HU/SB 6.15.21-23
21-23. VERSEK
- adhunā putriṇāṁ tāpo
- bhavataivānubhūyate
- evaṁ dārā gṛhā rāyo
- vividhaiśvarya-sampadaḥ
- śabdādayaś ca viṣayāś
- calā rājya-vibhūtayaḥ
- mahī rājyaṁ balaṁ koṣo
- bhṛtyāmātya-suhṛj-janāḥ
- sarve ’pi śūraseneme
- śoka-moha-bhayārtidāḥ
- gandharva-nagara-prakhyāḥ
- svapna-māyā-manorathāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
adhunā—jelen pillanatban; putriṇām—azoknak, akiknek van gyermekük; tāpaḥ—a megpróbáltatás; bhavatā—általad; eva—valójában; anubhūyate—tapasztalt; evam—ily módon; dārāḥ—jó feleség; gṛhāḥ—hajlék; rāyaḥ—gazdagság; vividha—különféle; aiśvarya—kincsek; sampadaḥ—jólét; śabda-ādayaḥ—a hang és a többi; ca—és; viṣayāḥ—az érzékkielégítés tárgyai; calāḥ—ideiglenes; rājya—a királyságnak; vibhūtayaḥ—javak; mahī—föld; rājyam—birodalom; balam—erő; koṣaḥ—kincstár; bhṛtya—szolgák; amātya—miniszterek; suhṛt-janāḥ—szövetségesek; sarve—mind; api—valójában; śūrasena—ó, Śūrasena királya; ime—ezek; śoka—a bánatnak; moha—az illúziónak; bhaya—a félelemnek; arti—és szenvedésnek; dāḥ—az adományozói; gandharva-nagara-prakhyāḥ—és egy gandharva-nagara, egy hatalmas palota illuzórikus látványa az erdőben; svapna—álmok; māyā—illúzió; manorathāḥ—és az elme kitalációi.
FORDÍTÁS
Kedves királyom! Most saját magadon tapasztalhatod annak a szenvedését, akinek fiai és leányai vannak. Ó, király, Śūrasena állam ura! A feleség, a ház, a birodalom gazdagsága és egyéb javai, valamint az érzéktárgyak mind azonosak abból a szempontból, hogy valamennyi ideiglenes. Királysága, hadereje, kincstára, szolgái, miniszterei, barátai és rokonai csak félelmet, illúziót, bánatot és szenvedést okoznak az embernek. Olyanok mind, akár egy gandharva-nagara, egy nem létező palota, amit képzeletünk teremt az erdőben. Ezek a dolgok ideiglenesek, ezért nem többek puszta álomnál, illúziónál és elmebeli kitalációnál.
MAGYARÁZAT
Ez a vers az anyagi lét kötelékeiről beszél. Az anyagi létben az élőlénynek számos tulajdona van: anyagi teste, gyermekei, felesége stb. (dehāpatya-kalatrādiṣu). Azt gondoljuk, hogy ezek megvédenek bennünket, ez azonban lehetetlen. A szellemi léleknek mindezen javak ellenére le kell mondania jelenlegi helyzetéről, és el kell fogadnia egy másikat. Lehet, hogy legközelebb nem kerül kedvező helyzetbe, de még ha körülményei kedvezőek is, újra le kell mondania róluk, és újra egy másik testbe kell mennie. Így folytatódik megállás nélkül az ember szenvedése az anyagi létben. Egy józan embernek tökéletesen tudatában kell lennie annak, hogy az ilyen dolgok sohasem tehetik boldoggá. Az embernek lelki azonosságának megfelelően kell élnie, és bhaktaként örökké az Istenség Legfelsőbb Személyiségét kell szolgálnia. Ezt az utasítást adta Aṅgirā Ṛṣi és Nārada Muni Citraketu Mahārājának.