HU/SB 6.16.43
43. VERS
- na vyabhicarati tavekṣā
- yayā hy abhihito bhāgavato dharmaḥ
- sthira-cara-sattva-kadambeṣv
- apṛthag-dhiyo yam upāsate tv āryāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; vyabhicarati—eltér; tava—Tiéd; īkṣā—szemlélet; yayā—ami által; hi—valójában; abhihitaḥ—kijelentett; bhāgavataḥ—utasításaiddal és cselekedeteiddel kapcsolatban; dharmaḥ—vallásos elv; sthira—mozdulatlan; cara—mozgó; sattva-kadambeṣu—az élőlények között; apṛthak-dhiyaḥ—akik nem veszik figyelembe a különbségeket; yam—amit; upāsate—követnek; tu—bizonyára; āryāḥ—akik fejlett kultúrával rendelkeznek.
FORDÍTÁS
Kedves Uram! Az ember kötelességéről a Śrīmad-Bhāgavatam és a Bhagavad-gītā a Te szemléleted szerint tanít, ami sohasem tér el az élet legfelsőbb céljától. Azokat, akik egyenlően bánnak minden élőlénnyel, mozgóval és mozdulatlannal egyaránt, akik nem törődnek azzal, hogy ezek a lények fejlett vagy alacsony szinten állnak-e, s akik így felügyeleted alatt eleget tesznek kötelességüknek, āryanoknak nevezik. Az āryanok Téged imádnak, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.
MAGYARÁZAT
A bhāgavata-dharma és a kṛṣṇa-kathā nem különbözik egymástól. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt akarta, hogy mindenkiből legyen guru, s mindenhol a világon prédikálja Kṛṣṇa tanítását, amit az Úr a Bhagavad-gītāban, a Śrīmad-Bhāgavatamban, a Purāṇákban, a Vedānta-sūtrában és a többi hasonló védikus írásban meghagyott. A fejlett civilizációval rendelkező āryanok a bhāgavata-dharma követői. Prahlāda Mahārāja, aki csupán egy ötéves kisfiú volt, a következőt javasolta:
- kaumāra ācaret prājño
- dharmān bhāgavatān iha
- durlabhaṁ mānuṣaṁ janma
- tad apy adhruvam arthadam
- (SB 7.6.1)
Amikor tanítói kimentek az osztályteremből, Prahlāda Mahārāja nyomban megragadta az alkalmat, és a bhāgavata-dharmáról prédikált az osztálytársainak. Kijelentette, hogy a gyerekeknek már életük korai szakaszában, öt éves korukban el kell kezdeniük tanulni a bhāgavata-dharmát, mert az emberi létforma, amelyre rendkívül ritkán tehetünk szert, arra való, hogy ezt megértsük.
A bhāgavata-dharma azt jelenti, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének utasításai szerint élünk. A Bhagavad-gītāból megtudhatjuk, hogy a Legfelsőbb Úr négy társadalmi osztályra, brāhmaṇákra, kṣatriyákra, vaiśyákra és śūdrákra osztotta fel az emberi társadalmat. A Purāṇák és más védikus írások a négy āśramáról, a lelki élet felosztásairól írnak. A bhāgavata-dharma tehát a négy társadalmi és négy lelki rend varṇāśrama-dharmáját jelenti.
Az emberi társadalom azon tagjait, akik szigorúan betartják a bhāgavata-dharma elveit, és az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasításainak megfelelően élnek, āryanoknak vagy āryáknak hívják. Az Úr utasításait szigorúan követő és ezen utasításoktól soha el nem térő āryanok civilizációja tökéletes. Az ilyen civilizált emberek nem tesznek különbséget a fák, az állatok, az emberi lények és más élőlények között. Paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ (BG 5.18): tökéletes Kṛṣṇa-tudatos műveltséggel rendelkeznek, s ezért minden élőlényt egyenlőnek tekintenek. Az āryanok még egy parányi növényt sem ölnek meg szükségtelenül, arról nem is beszélve, hogy puszta érzékkielégítésből fákat vágnának ki. Napjainkban szerte a világon folyik az öldöklés. Az emberek megölik a fákat, megölik az állatokat, és megölnek más emberi lényeket is — és mindezt csupán az érzékkielégítés kedvéért. Ez nem az āryanok civilizációja. Ahogyan a versben olvashatjuk, sthira-cara-sattva-kadambeṣv apṛthag-dhiyaḥ . Az apṛthag-dhiyaḥ szó arra utal, hogy az āryanok nem tesznek különbséget az alacsonyabb és magasabb rendű életformák között. Minden életet védelmezni kell. Minden élőlénynek joga van élni, még a fáknak és a többi növénynek is. Ez az āryan civilizáció alapelve. Az alacsonyabb rendű élőlényeken kívül azoknak, akik eljutottak az emberi civilizáció szintjére, a társadalom brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya és śūdra közösségeinek egyikében kell élnie. A brāhmaṇáknak követniük kell az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasításait, amelyeket a Bhagavad-gītāban és a többi védikus írásban találunk meg. A besoroláshoz a guṇát és a karmát kell figyelembe venni. Más szóval az embernek szert kell tennie a brāhmaṇa, a kṣatriya, a vaiśya és a śūdra tulajdonságaira, és e tulajdonságok szerint kell cselekednie. Az āryanok ezt a civilizációt fogadják el. S hogy miért? Azért, mert nagyon szeretnék elégedetté tenni Kṛṣṇát. Ez a tökéletes civilizáció.
Az āryanok nem térnek el Kṛṣṇa tanításaitól, s nem kételkednek Benne, ám a nem āryanok és a többi démonikus ember nem követik a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam utasításait. Ennek az az oka, hogy arra tanították őket, hogyan elégítsék ki érzékeiket a többi élőlényt kihasználva. Nūnaṁ pramattaḥ kurute vikarma (SB 5.5.4): egyedül azzal törődnek, hogy az érzékkielégítés kedvéért tiltott tetteket hajtsanak végre. Yad indriya-prītaya āpṛṇoti: letérnek a helyes útról, mert érzékeik elégedettségére vágynak. Nem tesznek semmi mást, és nem is akarnak semmi mást. Az előző vers ezt a fajta civilizációt ítélte el. Kaḥ kṣemo nija-parayoḥ kiyān vārthaḥ sva-para-druhā dharmeṇa: „Mi értelme egy olyan civilizációnak, amelyben az ember elpusztítja saját magát, és másokat is megöl?”
Ez a vers ezért azt tanácsolja, hogy legyen mindenki az āryan civilizáció tagja, fogadja el az Istenség Legfelsőbb Személyisége tanítását, és életét a társadalomban, a politikában és a vallásban alakítsa az Ő utasításainak megfelelően. A Kṛṣṇa-tudatos mozgalmat annak érdekében terjesztjük, hogy megpróbáljunk egy olyan társadalmat létrehozni, amilyet Kṛṣṇa kíván. Ezt jelenti a Kṛṣṇa-tudat. Éppen ezért úgy adjuk át a Bhagavad-gītāt, ahogyan van, és nem tűrünk el semmilyen kitalációt. Az ostobák és a gazemberek saját nézeteik szerint magyarázzák a Bhagavad-gītāt. Azt állítják, hogy amikor Kṛṣṇa azt mondja: man-manā bhava mad-bhakto mad-yājī māṁ namaskuru (BG 18.65) — „Gondolj mindig Rám, légy a bhaktám, imádj Engem, és ajánld hódolatod Nekem!” —, akkor nem Kṛṣṇa az, akinek meg kell hódolnunk. Ezzel képzeletbeli jelentést szűrnek le a Bhagavad-gītāból. A Kṛṣṇa-tudatos mozgalom azonban szigorúan követi a bhāgavata-dharmát, a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam utasításait, melyek az emberi társadalom tökéletes jólétét segítik. Aki félremagyarázza a Bhagavad-gītāt, és saját érzékkielégítése érdekében elferdíti a jelentését, az nem āryan. Éppen ezért azokat a Bhagavad-gītā magyarázatokat, amelyeket ilyen emberek írtak, azonnal el kell utasítanunk. Meg kell próbálnunk az igazi Bhagavad-gītāt követni. A Bhagavad-gītāban (BG 12.6-7) az Úr Śrī Kṛṣṇa így szól:
- ye tu sarvāṇi karmāṇi
- mayi sannyasya mat-parāḥ
- ananyenaiva yogena
- māṁ dhyāyanta upāsate
- teṣām ahaṁ samuddhartā
- mṛtyu-saṁsāra-sāgarāt
- bhavāmi na cirāt pārtha
- mayy āveśita-cetasām
„Ó, Pṛthā fia! Gyorsan kimentem a születés és halál óceánjából azt, aki minden tettét Nekem felajánlva Engem imád, eltérés nélkül átadja magát Nekem, odaadó szolgálatban él, és elméjét Rám szögezve mindig Rajtam meditál.”