HU/SB 6.16.44
44. VERS
- na hi bhagavann aghaṭitam idaṁ
- tvad-darśanān nṛṇām akhila-pāpa-kṣayaḥ
- yan-nāma sakṛc chravaṇāt
- pukkaśo ’pi vimucyate saṁsārāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; hi—valójában; bhagavan—ó, Uram; aghaṭitam—nem történt; idam—ezt; tvat—Téged; darśanāt—látva; nṛṇām—minden emberi lénynek; akhila—minden; pāpa—bűnök; kṣayaḥ—megsemmisülés; yat-nāma—akinek a neve; sakṛt—csak egyszer; śravaṇāt—hallatán; pukkaśaḥ—a legalacsonyabb rendűek, a caṇḍālák; api—szintén; vimucyate—megszabadul; saṁsārāt—az anyagi lét kötelékeitől.
FORDÍTÁS
Uram, nem lehetetlen, hogy az ember azonnal megválik minden anyagi szennyeződéstől, ha Téged megpillant. Ha akár csak egyszer meghallják szent nevedet, még a caṇḍālák, a legalantasabb emberek is megtisztulnak minden anyagi szennytől, arról nem is beszélve, ha személyesen megláthatnak Téged. Így aztán ki ne szabadulna meg puszta látványodra az anyagi szennyeződésektől?
MAGYARÁZAT
A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 9.5.16) elmondja: yan-nāma-śruti-mātreṇa pumān bhavati nirmalaḥ — csupán az Úr szent nevének hallatán az ember azonnal megtisztul. Éppen ezért ebben a Kali-korban, amikor mindenki rendkívül szennyezett, az írások az Úr szent nevének éneklését javasolják mint a fejlődés egyetlen útját.
- harer nāma harer nāma
- harer nāmaiva kevalam
- kalau nāsty eva nāsty eva
- nāsty eva gatir anyathā
„A viszályok és a képmutatás e korszakában a felszabaduláshoz egyetlen út vezet: az Úr szent nevének éneklése. Nincs más út, nincs más út, nincs más út ezen kívül.” (Bṛhan-nāradīya Purāṇa) Śrī Caitanya Mahāprabhu ötszáz évvel ezelőtt vezette be a szent név éneklését, és most a Kṛṣṇa-tudat mozgalmán, a Hare Kṛṣṇa mozgalmon keresztül valóban láthatjuk, hogy pusztán az Úr szent nevének hallatán a legalantasabb emberek is megszabadulnak minden bűnös cselekedettől. A saṁsāra, az anyagi lét a bűnös tettek eredménye. Ebben az anyagi világban mindenki bűnös, mégis ahhoz hasonlóan, ahogy a börtönben is különféle rendű rabok vannak, úgy az emberek is más és más szinten állnak. Mindannyian szenvednek, a lét minden állapotában. Ahhoz, hogy véget vessenek az anyagi lét gyötrelmének, el kell fogadniuk a saṅkīrtana Hare Kṛṣṇa mozgalmát, a Kṛṣṇa-tudatos életet.
A vers kijelenti: yan-nāma sakṛc chravaṇāt, az Istenség Legfelsőbb Személyisége szent nevének olyan ereje van, hogy még a leghitványabb ember is megtisztulhat tőle, ha sértések elkövetése nélkül egyszer meghallja (kirāta-hūnāndhra-pulinda-pulkaśāḥ). Az ilyen emberek, akiket caṇḍāláknak neveznek, a śūdráknál is alacsonyabb szinten állnak, de még ők is megtisztulhatnak, ha az Úr szent nevét hallják, arról nem is beszélve, hogy ha személyesen is megpillanthatják Őt. Jelenlegi helyzetünkben az Istenség Legfelsőbb Személyiségét személyesen a templomi mūrtiként láthatjuk. A Legfelsőbb Úr mūrtija nem különbözik Tőle Magától. Mivel jelenlegi, elvakult szemünkkel nem láthatjuk a Legfelsőbb Urat, az Úr kegyesen beleegyezett, hogy egy olyan formában jelenjen meg előttünk, amit láthatunk. A templomi mūrtit ezért nem szabad anyaginak tekinteni. Ha valaki ételt ajánl fel a mūrtinak, feldíszíti Őt és szolgálja, ugyanazt az eredményt éri el, mint ha személyesen szolgálná az Urat Vaikuṇṭhán.