HU/SB 6.16.8
8. VERS
- evaṁ yoni-gato jīvaḥ
- sa nityo nirahaṅkṛtaḥ
- yāvad yatropalabhyeta
- tāvat svatvaṁ hi tasya tat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—így; yoni-gataḥ—egy bizonyos fajban élve; jīvaḥ—az élőlény; saḥ—ő; nityaḥ—örök; nirahaṅkṛtaḥ—anélkül hogy a testtel azonosítaná magát; yāvat—amíg; yatra—ahol; upalabhyeta—található; tāvat—addig; svatvam—az önvaló érzékelése; hi—valójában; tasya—övé; tat—az.
FORDÍTÁS
Annak ellenére, hogy két élőlény között a kapcsolat alapját a mulandó test jelenti, az élőlény örök. Valójában a test az, ami megszületik vagy elpusztul, s nem az élőlény. Nem szabad elfogadnunk, hogy az élőlény megszületik vagy meghal. Az élőlénynek valójában nincs kapcsolata azokkal, akiket apáknak és anyáknak neveznek. Amint gyümölcsöző tetteinek eredményeképpen megjelenik egy bizonyos apa és anya gyermekeként, kapcsolatba kerül az apától és az anyától kapott testtel. Emiatt aztán helytelenül a fiuknak tekinti magát, és ragaszkodik hozzájuk. Halála után azonban a kapcsolatnak vége. Az embernek tehát nem szabad átadnia magát ennek az alaptalan örvendezésnek és bánkódásnak.
MAGYARÁZAT
Amikor az élőlény az anyagi testben él, azt gondolja, hogy azonos a testtel, noha ez nem igaz. Kapcsolata a testével és úgynevezett apjával meg anyjával valótlan, illuzórikus felfogás. Illúziója addig tart, míg meg nem érti az élőlény helyzetét.