HU/SB 6.16.7
7. VERS
- nityasyārthasya sambandho
- hy anityo dṛśyate nṛṣu
- yāvad yasya hi sambandho
- mamatvaṁ tāvad eva hi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nityasya—az örök; arthasya—dolognak; sambandhaḥ—kapcsolata; hi—valójában; anityaḥ—ideiglenes; dṛśyate—látszik; nṛṣu—az emberi társadalomban; yāvat—amíg; yasya—akinek; hi—valójában; sambandhaḥ—kapcsolat; mamatvam—birtoklásérzet; tāvat—addig; eva—valóban; hi—bizonyára.
FORDÍTÁS
Néhány élőlény az emberi fajban születik meg, míg mások állatként jönnek a világra. Noha mindannyian élőlények, kapcsolatuk mégis ideiglenes. Előfordul, hogy egy állatot egy ember egy ideig fogva tart, majd ugyanez az állat egy másik emberi lény tulajdonába kerül. Amint megválik az állattól, a gazda nem gondolja magát többé a tulajdonosnak. Amíg az állat az övé, kétségtelenül ragaszkodik hozzá, amint azonban eladja, a ragaszkodás megszűnik.
MAGYARÁZAT
Amellett, hogy a lélek az egyik testből a másikba vándorol, az élőlények közötti kapcsolat még ebben az életben is ideiglenes, ahogyan ebből a versből megtudjuk. Citraketu fiát Harṣaśokának nevezték, ami annyit jelent, mint „öröm és bánat”. Az élőlény kétségtelenül örök, mivel azonban egy ideiglenes ruha, a test fedi, örökkévalósága nem látható. Dehino ’smin yathā dehe kaumāraṁ yauvanaṁ jarā (BG 2.13): „A megtestesült lélek állandóan vándorol testében a gyermekkortól az ifjúkoron át az öregkorig.” A testi ruha csupán átmenetileg létezik, az élőlény azonban örök. Ahogyan egy állat az egyik tulajdonostól a másikhoz kerül, az élőlény, aki Citraketu fia volt, egy ideig a király fiaként élt, de amint egy másik testbe költözött, a szeretetteljes kapcsolat megszakadt. Ahogyan az előző vers példája leírja, ha valaki egy árut tart a kezében, azt a magáénak tekinti, de amikor továbbadja, valaki más tulajdona lesz. Nincs többé kapcsolata vele — nem ragaszkodik hozzá, és nem is bánkódik miatta.