HU/SB 6.3.20-21
20-21. VERSEK
- svayambhūr nāradaḥ śambhuḥ
- kumāraḥ kapilo manuḥ
- prahlādo janako bhīṣmo
- balir vaiyāsakir vayam
- dvādaśaite vijānīmo
- dharmaṁ bhāgavataṁ bhaṭāḥ
- guhyaṁ viśuddhaṁ durbodhaṁ
- yaṁ jñātvāmṛtam aśnute
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
svayambhūḥ—az Úr Brahmā; nāradaḥ—Nārada, a nagy szent; śambhuḥ—az Úr Śiva; kumāraḥ—a négy Kumāra; kapilaḥ—az Úr Kapila; manuḥ—Svāyambhūva Manu; prahlādaḥ—Prahlāda Mahārāja; janakaḥ—Janaka Mahārāja; bhīṣmaḥ—Bhīṣma nagyatya; baliḥ—Bali Mahārāja; vaiyāsakiḥ—Śukadeva, Vyāsadeva fia; vayam—mi; dvādaśa—tizenkettő; ete—ezek; vijānīmaḥ—ismerjük; dharmam—a valódi vallásos elveket; bhāgavatam—amelyek megtanítják az embernek, hogyan szeresse az Istenség Legfelsőbb Személyiségét; bhaṭāḥ—ó, kedves szolgáim; guhyam—nagyon bizalmas; viśuddham—transzcendentális, a természet anyagi kötőerői nem szennyezik be; durbodham—nem könnyű megérteni; yam—amit; jñātvā—megértve; amṛtam—örök életet; aśnute—élvez.
FORDÍTÁS
Az Úr Brahmā, Bhagavān Nārada, az Úr Śiva, a négy Kumāra, az Úr Kapila [Devahūti fia], Svāyambhuva Manu, Prahlāda Mahārāja, Janaka Mahārāja, Bhīṣma nagyatya, Bali Mahārāja, Śukadeva Gosvāmī és én magam ismerjük a vallás igazi elvét. Kedves szolgáim, ezt a transzcendentális vallásos elvet, amit bhāgavata-dharmának neveznek, s ami nem más, mint a Legfelsőbb Úr előtti meghódolás és az Iránta érzett szeretet, nem szennyezik be a természet anyagi kötőerői. Ez egy rendkívül bensőséges vallásos elv, amit közönséges emberi lények nehezen foghatnak fel. Ha azonban valaki a véletlen folytán szerencsés módon megérti, azonnal felszabadul, és hazatérhet, vissza Istenhez.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītāban az Úr Kṛṣṇa a bhāgavata-dharmára a legbensőségesebb vallásos elvként utal (sarva-guhyatamam, guhyād guhyataram), s így szól Arjunához: „Mivel nagyon kedves barátom vagy, beszélek neked a legbensőségesebb vallásról.” Sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja: „Adj fel minden más kötelességet, és hódolj meg Nekem!” Felmerülhet a kérdés, hogy mi haszna ennek az elvnek, ha olyan kevesen értik meg. Erre ad választ Yamarāja ebben a versben, amikor azt mondja, hogy meg lehet érteni ezt a vallásos elvet, ha az ember követi az Úr Brahmā, az Úr Śiva, a négy Kumāra és a többi hiteles tekintély paramparā-rendszerét. Négy tanítványi láncolat létezik: egy az Úr Brahmātól, egy az Úr Śivától, egy Lakṣmītól, a szerencse istennőjétől, egy pedig a Kumāráktól száll alá. Az Úr Brahmātól származó tanítványi láncolatot Brahma-sampradāyának, az Úr Śivától (Śambhutól) származó láncolatot Rudra-sampradāyának, a szerencse istennőjétől, Lakṣmījītól származót Śrī-sampradāyának, a Kumāráktól származót pedig Kumāra-sampradāyának nevezik. Ahhoz, hogy valaki megértse a legbensőségesebb vallásos rendszert, menedéket kell keresnie e négy sampradāya egyikénél. A Padma Purāṇa kijelenti: sampradāya-vihīnā ye mantrās te niṣphalā matāḥ. Ha valaki nem követi a négy elfogadott tanítványi láncolatot, mantrájának vagy avatásának semmi haszna. Manapság számtalan apasampradāya, azaz olyan sampradāya létezik, ami nem hiteles, ami nem áll kapcsolatban az olyan tekintélyekkel, mint az Úr Brahmā, az Úr Śiva, a Kumārák vagy Lakṣmī. Ezek a sampradāyák félrevezetik az embereket. A śāstrák azt mondják, hogy ha valaki egy ilyen sampradāyában kap avatást, csak az idejét vesztegeti, mert ez sohasem fogja képessé tenni arra, hogy megértse a valódi vallásos elveket.