HU/SB 6.4.43


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


43. VERS

śrī-bhagavān uvāca
prācetasa mahā-bhāga
saṁsiddhas tapasā bhavān
yac chraddhayā mat-parayā
mayi bhāvaṁ paraṁ gataḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-bhagavān uvāca—az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta; prācetasa—ó, kedves Prācetasám; mahā-bhāga—ó, te szerencsés; saṁsiddhaḥ—tökéletessé tetted; tapasā—lemondásaid által; bhavān—jómagad; yat—mert; śraddhayā—nagy hittel; mat-parayā—akinek célja Én vagyok; mayi—Bennem; bhāvam—eksztázist; param—legfelsőbbet; gataḥ—elérted.


FORDÍTÁS

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Ó, Prācetasa, ó, szerencsés lélek! Mivel nagy hited volt Bennem, elérted az odaadás legmagasabb rendű eksztázisát. Lemondásaid révén, melyek nagy odaadással párosultak, most sikeressé tetted az életedet. Teljes tökéletességre tettél szert.


MAGYARÁZAT

Az Úr Maga erősíti meg a Bhagavad-gītāban (BG 8.15), hogy az ember akkor jut el a tökéletesség legmagasabb szintjére, amikor olyan szerencse éri, hogy megvalósítja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét:

mām upetya punar janma
duḥkhālayam aśāśvatam
nāpnuvanti mahātmānaḥ
saṁsiddhiṁ paramāṁ gatāḥ

„Miután elértek Engem, a nagy lelkek, az odaadó yogīk soha többé nem térnek vissza ebben az átmeneti, szenvedésekkel teli világba, mert már elérték a legfőbb tökéletességet.” A Kṛṣṇa-tudatos mozgalom ezért arra tanítja az embereket, hogy egyszerűen csak az odaadó szolgálat végzésével kövessék a legfőbb tökéletesség felé vezető utat.