HU/SB 6.4: A Hamsa-guhya imák, Prajapati Daksa imái az Úrhoz
6.4.1-2. vers: Az áldott király így szólt Śukadeva Gosvāmīhoz: Kedves uram! A félisteneket, a démonokat, az emberi lényeket, a nāgákat, a négylábúakat és a madarakat Svāyambhuva Manu uralkodása idején teremtette az Úr energiája. Erről a teremtésről röviden már beszéltél [a Harmadik Énekben]. Most szeretnék részletesen is hallani róla! Szeretnék hallani az Istenség Legfelsőbb Személyiségének arról az energiájáról is, amellyel létrehozta a másodlagos teremtést.
6.4.3. vers: Így szólt Sūta Gosvāmī: Ó, kiváló bölcsek [akik Naimiṣāraṇya erdejében összeültetek]! A nagy yogī, Śukadeva Gosvāmī meghallgatta és megdicsérte Parīkṣit király kérdését, majd így felelt:
6.4.4. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Amikor Prācīnabarhi tíz fia előjött a víz mélyéről, ahol lemondásokat végeztek, látták, hogy az egész világot fák borítják.
6.4.5. vers: A Pracetāk hosszú ideig végeztek lemondásokat a víz mélyén, s emiatt nagyon dühösek voltak a fákra. Porrá akarták égetni őket, ezért szelet és tüzet bocsátottak ki szájukból.
6.4.6. vers: Kedves Parīkṣit király! Amikor Soma, a fák királya és a hold uralkodó istensége látta, hogy a tűz és a szél hamuvá égeti az összes fát, nagy részvétet érzett, hiszen ő minden növény és minden fa fenntartója. Hogy csillapítsa a Pracetāk dühét, így szólt:
6.4.7. vers: Ó, végtelenül szerencsések! Nem szabadna elpusztítanotok, porrá égetnetek ezeket a szegény fákat! Az a kötelességetek, hogy alattvalóitoknak [a prajāknak] a jólétét kívánjátok, és védelmezőikként cselekedjetek.
6.4.8. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Hari az Ura minden élőlénynek, köztük minden prajāpatinak, például az Úr Brahmānak is. Ő a mindent átható és elpusztíthatatlan Úr, ezért Ő az, aki ezeket a fákat, a füveket és a többi növényt a többi élőlény táplálékaként megteremtette.
6.4.9. vers: A természet elrendezéséből a gyümölcsök és virágok a rovarok és madarak táplálékai; a fű és a többi láb nélküli élőlény az olyan négylábú állatoknak szolgál élelemül, mint a tehenek és a bivalyok; azok az állatok, amelyek nem tudják mellső lábaikat kézként használni, az olyan állatok táplálékai, mint a tigrisek, amelyeknek mancsaik vannak; a négylábú állatok pedig, az őzek és a kecskék, valamint a gabona az emberi lények élelme.
6.4.10. vers: Ó, tiszta szívűek! Atyátok, Prācīnabarhi és az Istenség Legfelsőbb Személyisége arra utasított titeket, hogy gyarapítsátok a népességet. Hogyan égethetitek hát porrá ezeket a fákat és növényeket, amelyekre alattvalóitoknak és leszármazottjaitoknak szükségük van az életben maradáshoz?
6.4.11. vers: A jóság útja, melyet atyátok, nagyatyátok és dédatyáitok jártak, nem más, mint gondoskodni az alattvalókról [a prajākról], akikhez az emberek, az állatok és a fák egyaránt hozzátartoznak. Ezt az utat kellene követnetek! A fölösleges harag ellentétben áll kötelességetekkel, ezért kérlek, uralkodjatok dühötökön!
6.4.12. vers: Ahogy az apa és az anya gyermekeik barátai és eltartói, ahogy a szemhéj a szem védelmezője, ahogy a férj a feleség eltartója és gyámolítója, ahogy a családos ember a koldusok fenntartója és oltalmazója, és ahogy a bölcs a tudatlan barátja, úgy a király minden alattvalójának a védelmezője és éltetője. A fák szintén a király alattvalói, ezért nekik is védelmet kell nyújtania.
6.4.13. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége Felsőlélekként ott lakozik minden élőlény szívének mélyén, legyenek azok akár mozgó, akár mozdulatlan lények, emberek, madarak, más állatok, fák — bármilyen élőlény. Minden testet az Úr lakhelyének vagy templomának kell tehát tekintenetek, s ezzel a szemlélettel elégedetté fogjátok tenni az Urat. Ne öljétek meg dühötökben ezeket az élőlényeket, akik fatestet öltöttek!
6.4.14. vers: Aki az önmegvalósításról kérdez, s így legyőzi hatalmas dühét — amely hirtelen ébred a testben, mintha az égből hullana alá —, az felülemelkedik az anyagi természet kötőerőinek hatásán.
6.4.15. vers: Nincs szükség arra, hogy tovább égessétek ezeket a szerencsétlen fákat. Hadd legyenek a megmaradt fák boldogok, és szálljon rátok is boldogság! Ez a gyönyörű, jól nevelt hajadon itt Māriṣā, akit a fák neveltek fel leányukként. Vegyétek őt feleségül!
6.4.16. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Miután Soma, a hold királya ily módon megbékítette a Pracetākat, nekik adta Pramlocā apsarā leányát, a gyönyörű hajadont. A Pracetāk mind elfogadták a telt, gyönyörű csípőjű leányt, Pramlocā gyermekét, és a vallásos elvek szerint feleségül vették.
6.4.17. vers: A leány méhében a Pracetāk egy Dakṣa nevű fiút nemzettek, aki benépesítette a három világot élőlényekkel.
6.4.18. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kérlek, halld most nagy figyelemmel, hogyan teremtette meg magján és elméjén keresztül a különféle élőlényeket Prajāpati Dakṣa, aki nagyon szerette leányait.
6.4.19. vers: Prajāpati Dakṣa az elméjével először megteremtette a különféle félisteneket, démonokat, emberi lényeket, madarakat, vadállatokat, vízi és egyéb lényeket.
6.4.20. vers: Amikor azonban Prajāpati Dakṣa úgy látta, hogy nem hajtja végre megfelelően a feladatát, a különféle élőlények teremtését, a Vindhya hegylánc közelében egy hegyre vonult, s ott nagyon szigorú lemondásokat végzett.
6.4.21. vers: E hegy közelében volt egy szent hely, melyet Aghamarṣaṇának neveztek. Ezen a helyen végezte Prajāpati Dakṣa a rituális szertartásokat, s nagy lemondásaival, melyekkel örömet akart szerezni az Úrnak, elégedetté tette az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Harit.
6.4.22. vers: Kedves királyom! Elmondom most neked a Haṁsa-guhya imákat, amelyekkel Dakṣa imádkozott az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, s arról is beszélni fogok, mennyire elégedetté tette ezzel az Urat.
6.4.23. vers: Prajāpati Dakṣa így szólt: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentálisan az illuzórikus energia és az illuzórikus energia létrehozta fizikai kategóriák fölött áll. Ő annak az energiának a tulajdonosa, ami a csalhatatlan tudás elérését szolgálja, és a legfelsőbb akaraterővel rendelkezik. Ő az élőlények és az illuzórikus energia irányítója. Azok a feltételekhez kötött lelkek, akik ezt az anyagi megnyilvánulást tekintik mindennek, nem láthatják Őt, mert túl van a tapasztalati tudás bizonyítékain. Léte nem függ semmitől, önellátó, s így létezésének nincs felsőbb oka. Hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat Neki!
6.4.24. vers: Ahogyan az érzéktárgyak [a forma, az íz, az érintés, az illat és a hang] nem érthetik meg, hogyan érzékelik őket az érzékek, úgy a feltételekhez kötött lélek, noha a Felsőlélekkel együtt a testben lakozik, szintén nem értheti, hogyan irányítja az érzékeit a legfelsőbb lelki személy, az anyagi teremtés mestere. Hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat ennek a Legfelsőbb Személynek, aki a legfelsőbb irányító!
6.4.25. vers: A test, az életlevegők, a külső és belső érzékek, az öt durva elem és a finom érzéktárgyak [a forma, az íz, az illat, a hang és az érintés] csupán anyagok, ezért nem ismerhetik saját természetüket, a többi érzék vagy irányítóik természetét. Az élőlény azonban, mivel lelki természetű, ismerheti testét, az életlevegőket, az érzékeket, az elemeket és az érzéktárgyakat, és ismerheti a három kötőerőt is, amely ezek gyökerét alkotja. Annak ellenére azonban, hogy ezeket teljes mértékben ismerheti, a Legfelsőbb Lényt, a mindenhatót és határtalant nem láthatja. Ezért tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a Legfelsőbb Úrnak!
6.4.26. vers: Amikor az ember tudata teljesen megtisztul a durva és finom anyagi lét szennyeződésétől, és cselekvő vagy álmodó állapotával ellentétben nem zavarja meg semmi, valamint amikor elméje nem oldódik fel, mint a suṣuptiban, a mély álomban, akkor a transz síkjára kerül. Ekkor anyagi szemlélete és az elme emlékképei, amely neveket és formákat nyilvánít meg, megsemmisülnek. Csakis ebben a transzban tárul fel előtte az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Hadd ajánljuk hát tiszteletteljes hódolatunkat az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, akit csak ilyen szennyezetlen transzcendentális állapotban lehet megpillantani!
6.4.27-28. vers: Ahogyan a nagy, művelt brāhmaṇák, akik jártasak a rituális szertartások és áldozatok bemutatásában, képesek előhívni a tűzifában szunnyadó tüzet a tizenöt Sāmidhenī mantra éneklésével, így bizonyítva a védikus mantrák erejét, úgy azok, akik valóban fejlett tudatúak — azaz akik Kṛṣṇa-tudatúak —, képesek megtalálni a Felsőlelket, aki saját lelki energiája révén a szívben lakik. A szívet az anyagi természet három kötőereje és a kilenc anyagi elem [az anyagi természet, az anyagi energia összessége, az ego, az elme és az érzékkielégítés öt tárgya], valamint az öt anyagi elem és a tíz érzék borítja be. Ez a huszonhét elem alkotja az Úr külső energiáját. A nagy yogīk az Úron meditálnak, aki Felsőlélekként, Paramātmāként a szív mélyén lakozik. Bárcsak elégedett lenne velem ez a Felsőlélek! A Felsőlelket az valósíthatja meg, aki vágyik arra, hogy kiszabaduljon az anyagi élet határtalan változatosságából. Ezt a felszabadulást valójában akkor érheti el, amikor az Úr transzcendentális szerető szolgálatát végzi, és szolgai hozzáállása eredményeképpen megvalósítja az Urat. Az Urat számtalan lelki néven lehet szólítani, amelyek felfoghatatlanok az anyagi érzékek számára. Ó, mikor lesz velem elégedett ez az Istenség Legfelsőbb Személyisége?
6.4.29. vers: Mindaz, amit anyagi hangvibráció fejez ki, mindaz, amit az anyagi értelem állapít meg, és mindaz, amit anyagi érzékekkel tapasztalunk vagy az anyagi elmében kitalálunk, nem más, mint az anyagi természet kötőerőinek hatása, ezért semmi közük az Istenség Legfelsőbb Személyisége valódi természetéhez. A Legfelsőbb Úr az anyagi világ teremtése fölött áll, hiszen Ő az anyagi kötőerők és a teremtés forrása. Minden ok okaként Ő a teremtés előtt és után is létezik. Szeretném tiszteletteljes hódolatomat ajánlani Neki!
6.4.30. vers: A Legfelsőbb Brahman, Kṛṣṇa minden dolog végső nyugvóhelye és forrása. Mindent Ő hajt végre, minden az Övé, és mindent Neki ajánlanak fel. Ő a végső cél, és akár Ő cselekszik, akár másokat késztet cselekvésre, Ő a végső cselekvő. Sok ok van, felsőbbrendű és alsóbbrendű okok egyaránt, de amiatt, hogy Ő minden ok oka, a Legfelsőbb Brahmanként ismerik, aki már minden cselekedet létrejötte előtt létezett. Ő egyetlen, második nélkül, és létének nincs oka. Tiszteletemet ajánlom ezért Neki!
6.4.31. vers: Hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat a mindent átható Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki korlátlan transzcendentális tulajdonságokkal rendelkezik! A különféle nézeteket hirdető filozófusok szívének mélyén lakozva elfeledteti velük saját lelküket, miközben egyetértenek vagy vitatkoznak egymással. Ezzel olyan helyzetet teremt számukra az anyagi világban, melyben képtelenek eljutni a végkövetkeztetésig. Hódolatomat ajánlom Neki!
6.4.32. vers: Két csoport van: a teisták és az ateisták. A teista, aki elfogadja a Felsőlelket, a misztikus yogán keresztül megtalálja a lelki okot. A sāṅkhyita azonban, aki csupán az anyagi elemeket analizálja, személytelen végkövetkeztetésre jut, és nem fogad el egy legfelsőbb okot, legyen az akár Bhagavān, akár Paramātmā, akár Brahman, ehelyett az anyagi természet felszíni, külsődleges működésével foglalkozik. Végső soron azonban mindkét csoport az Abszolút Igazságot magyarázza, mert noha ellentétes kijelentésekkel állnak elő, a céljuk ugyanaz a végső ok. Mindketten ugyanazon Legfelsőbb Brahman felé közelednek, akinek most tiszteletteljes hódolatomat ajánlom.
6.4.33. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akinek fensége felfoghatatlan, aki nem rendelkezik anyagi nevekkel, formákkal és kedvtelésekkel, s aki mindent átható, különösen kegyes a lótuszlábait imádó bhaktákhoz, és megnyilvánítja transzcendentális formáit, neveit, különféle kedvteléseivel együtt. Bárcsak ez az Istenség Legfelsőbb Személyisége, kinek formája örök, tudással és gyönyörrel teli, kegyes lenne hozzám!
6.4.34. vers: Ahogyan a levegő viszi magával a fizikai elemek különféle tulajdonságait, például a virág illatát vagy a levegőben szálló por keveredéséből létrejövő színeket, úgy jelenik meg az Úr is az imádat alacsonyabb formáin keresztül az ember vágya szerint, noha a félistenek képében jelenik meg, nem pedig eredeti formájában. Mi haszna ennek a többi formának? Bárcsak az eredeti Istenség Legfelsőbb Személyisége teljesítené vágyaimat!
6.4.35-39. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Harit, aki rendkívül ragaszkodik bhaktáihoz, nagyon elégedetté tették Dakṣa imái, ezért megjelent az Aghamarṣaṇaként ismert szent helyen. Ó, Parīkṣit Mahārāja, Kuru-dinasztia legkiválóbb sarja! Az Úr, aki lótuszlábait hordozója, Garuḍa vállán nyugtatta, nyolc hosszú, erős és szépséges karral jelent meg. Kezeiben egy korongot, egy kagylókürtöt, egy kardot, egy pajzsot, egy nyilat, egy íjat, kötelet és egy buzogányt, azaz egy-egy fegyvert tartott, s valamennyi sugárzóan ragyogott. Testét, melynek színe mélykék volt, sárga ruha fedte. Szemén és arcán derű tükröződött, és nyakában egy hosszú virágfüzér függött, ami egészen a lábáig leért. Mellkasát a Kaustubha drágakő és a Śrīvatsa jel díszítette. Fején egy káprázatos, kerek fejdíszt viselt, füleit pedig cápa formájú fülbevalók ékesítették. Valamennyi ékessége páratlanul szép volt. Derekát arany öv ölelte körül, karjain karkötőket viselt, ujjain gyűrűket, lábán pedig bokacsengettyűket. Őt, a csodálatosan felékesített Úr Harit, aki minden élőlényt elbűvöl a három világban, Puruṣottamának, a legkiválóbb személyiségnek ismerik. Kiváló bhakták kíséretében érkezett, akik között Nārada is ott volt. Vele tartott valamennyi főbb félisten, a mennyek királyával, Indrával az élen, és ott voltak a különféle felsőbb bolygórendszerek, a Siddhaloka, a Gandharvaloka és a Cāraṇaloka lakói is. A bhakták az Úr két oldalán és mögötte haladtak, és szünet nélkül imáikkal dicsőítették.
6.4.40. vers: Amikor Prajāpati Dakṣa megpillantotta az Istenség Legfelsőbb Személyiségének gyönyörű és ragyogó formáját, először kicsit megijedt, de aztán végtelen öröm töltötte el, hogy láthatja az Urat, s mint egy bot [daṇḍavat], a földre zuhant, hogy tiszteletét ajánlja Neki.
6.4.41. vers: Ahogy a hegyről aláfolyó vizek töltik fel a folyók medrét, úgy töltötte el az öröm Dakṣa érzékeit. Nagy boldogságában szava elakadt, s csak feküdt tovább a földön.
6.4.42. vers: Prajāpati Dakṣa egy szót sem tudott szólni, az Úr azonban, aki ismeri mindenkinek a szívét, látta, hogy bhaktája, aki a népesség növekedésére vágyott, a földön fekve ajánlja Neki hódolatát, ezért így szólt hozzá:
6.4.43. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Ó, Prācetasa, ó, szerencsés lélek! Mivel nagy hited volt Bennem, elérted az odaadás legmagasabb rendű eksztázisát. Lemondásaid révén, melyek nagy odaadással párosultak, most sikeressé tetted az életedet. Teljes tökéletességre tettél szert.
6.4.44. vers: Kedves Prajāpati Dakṣám! Rendkívüli lemondásokat vállaltál a világ jóléte és gyarapodása érdekében. Én is arra vágyom, hogy a világon mindenki boldog legyen. Nagyon elégedett vagyok hát veled, mert arra törekszel, hogy az egész világ érdekében teljesítsd a vágyam.
6.4.45. vers: Az Úr Brahmā, az Úr Śiva, a Manuk, a felsőbb bolygórendszerek minden félistene és ti, prajāpatik, akik a népességet szaporítjátok, valamennyi élőlény érdekében cselekszetek. Ezért, ó, határenergiám kiterjedései, mind különféle tulajdonságaim megtestesülései vagytok.
6.4.46. vers: Kedves brāhmaṇám! A meditáció formájában végzett lemondás a szívem, a védikus tudás a himnuszok és mantrák formájában a testem, a lelki cselekedetek és eksztatikus érzelmek pedig valódi alakomat alkotják. A megfelelően végrehajtott rituális szertartások és áldozatok a testem különféle végtagjai, a jámbor vagy lelki cselekedeteknek köszönhető láthatatlan jószerencse az elmém, a félistenek pedig, akik a különféle területeken végrehajtják utasításaimat, az életem és lelkem.
6.4.47. vers: A kozmikus megnyilvánulás teremtése előtt egyedül Én léteztem saját lelki energiáimmal. A tudat megnyilvánulatlan volt, ahogyan az ember tudata is megnyilvánulatlan állapotban van, amikor alszik.
6.4.48. vers: Korlátlan energia tárháza vagyok, ezért határtalanként vagy mindent áthatóként ismernek. Az Én anyagi energiámból jelent meg Bennem a kozmikus megnyilvánulás, és ebben a kozmikus megnyilvánulásban megjelent a legfőbb élőlény, az Úr Brahmā, akitől te is származol, és aki nem anyagi anyától született.
6.4.49-50. vers: Amikor az univerzum legfőbb ura, az Úr Brahmā [Svayambhū] energiámtól ösztönözve teremteni próbált, azt gondolta, alkalmatlan a feladatra. Ezért tanácsot adtam neki, és utasításaimat megfogadva rendkívül nehéz lemondásokat vállalt. E lemondások következtében a kiváló Úr Brahmā képes volt megteremteni kilenc személyiséget, köztük téged, hogy segítsetek neki ellátni a teremtés feladatait.
6.4.51. vers: Kedves fiam, Dakṣa! Pañcajana Prajāpatinak van egy Asiknī nevezetű leánya. Neked adom őt. Fogadd el kezét, s legyen a feleséged!
6.4.52. vers: Egyesüljetek hát mint férfi és nő, s így, egyesülésetek útján képes leszel sok száz gyermeket nemzeni e leány méhében, hogy szaporítsd a népességet!
6.4.53. vers: Száz és száz, ezer és ezer gyermeknek adsz majd életet, akiket szintén elbűvöl majd illuzórikus energiám, s akik Hozzád hasonlóan szintén átadják magukat a nemi életnek. Mivel azonban te és ők egyaránt elnyertétek kegyemet, ők is képesek lesznek odaadással ajándékokat adni Nekem.
6.4.54. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Így szólt az egész univerzum teremtője, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari Prajāpati Dakṣához, aki Előtte állt, majd hirtelen eltűnt, mintha csak álom lett volna.