HU/SB 6.5.40


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


40. VERS

netthaṁ puṁsāṁ virāgaḥ syāt
tvayā kevalinā mṛṣā
manyase yady upaśamaṁ
sneha-pāśa-nikṛntanam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—nem; ittham—ily módon; puṁsām—személyeknek; virāgaḥ—lemondás; syāt—lehetséges; tvayā—általad; kevalinā mṛṣā—nem rendelkezik igazi tudással; manyase—gondolod; yadi—ha; upaśamam—lemondás az anyagi élvezetről; sneha-pāśa—a ragaszkodás kötelékei; nikṛntanam—elvágva.


FORDÍTÁS

Prajāpati Dakṣa folytatta: Ha azt hiszed, hogy valaki pusztán amiatt meg tud válni az anyagi világtól, hogy feltámad benne a vágy a lemondásra, akkor azt kell mondanom, hogy az ilyen ember hiába ölt más ruhát, mint ahogy te tetted, mert ha nem ébred fel benne a teljes tudás, sohasem lesz képes az elkülönülésre.


MAGYARÁZAT

Prajāpati Dakṣa kijelentése helyes: attól, hogy valaki változtat az öltözködésén, még nem lesz képes elkülönülni az anyagi világtól. A Kali-yuga sannyāsījai, akik a ruhájukat fehérről sáfrányszínűre cserélik, s aztán úgy gondolják, hogy azt tehetnek, amit csak akarnak, sokkal rosszabbak a materialista gṛhastháknál. Ezt semmilyen szentírás nem javasolja. Prajāpati Dakṣának igaza volt, amikor erre a hibára rámutatott, azt azonban nem tudta, hogy Nārada Muni a teljes tudáson keresztül ébresztette fel a lemondás szellemét a Haryaśvákban és a Savalāśvákban. Az ilyen megvilágosodott lemondás helyénvaló. A lemondott rendet a teljes tudás birtokában kell elfogadni (jñāna-vairāgya), mert az élet tökéletességét csak az képes elérni, aki így mond le az anyagi világról. Erre a magas szintre rendkívül könnyű eljutni, ahogyan azt a Śrīmad-Bhāgavatam kijelentése is alátámasztja (SB 1.2.7):

vāsudeve bhagavati
bhakti-yogaḥ prayojitaḥ
janayaty āśu vairāgyaṁ
jñānaṁ ca yad ahaitukam

„Az Istenség Személyiségének, Śrī Kṛṣṇának végzett odaadó szolgálat által az ember azonnal indokolatlan tudásra tesz szert, és eltávolodik a világtól.” Ha valaki komolyan végzi az Úr Vāsudeva odaadó szolgálatát, a jñāna és a vairāgya automatikusan megmutatkoznak benne. Ehhez nem férhet semmi kétség. Prajāpati Dakṣa vádja, miszerint Nārada valójában nem emelte fel fiait a tudás síkjára, alaptalan volt. Prajāpati Dakṣa fiai először mind felemelkedtek a jñāna szintjére, majd automatikusan lemondtak a világról. Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy ha valakiben nem ébred fel a tudás, akkor a lemondás nem nyilvánulhat meg benne, mert magas szintű tudás nélkül az ember képtelen feladni ragaszkodását az anyagi élvezethez.