HU/SB 6.7.29-30


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


29-30. VERSEK

ācāryo brahmaṇo mūrtiḥ
pitā mūrtiḥ prajāpateḥ
bhrātā marutpater mūrtir
mātā sākṣāt kṣites tanuḥ
dayāyā bhaginī mūrtir
dharmasyātmātithiḥ svayam
agner abhyāgato mūrtiḥ
sarva-bhūtāni cātmanaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

ācāryaḥ—a tanító vagy lelki tanítómester, aki személyes példájával tanít a védikus tudományra; brahmaṇaḥ—az összes Védának; mūrtiḥ—a megszemélyesülése; pitā—az apa; mūrtiḥ—a megszemélyesülése; prajāpateḥ—az Úr Brahmānak; bhrātā—a fivér; marut-pateḥ mūrtiḥ—Indra megszemélyesülése; mātā—az anya; sākṣāt—közvetlenül; kṣiteḥ—a földnek; tanuḥ—a test; dayāyāḥ—kegynek; bhaginī—a nővér; mūrtiḥ—a megszemélyesülése; dharmasya—a vallásos elveknek; ātma—az önvaló; atithiḥ—a vendég; svayam—személyesen; agneḥ—a tűzistennek; abhyāgataḥ—a meghívott vendég; mūrtiḥ—a megszemélyesülése; sarva-bhūtāni—az összes élőlény; ca—és; ātmanaḥ—a Legfelsőbb Úrnak, Viṣṇunak.


FORDÍTÁS

Az ācārya, a lelki tanítómester, aki a teljes védikus tudásra tanít, és a szentelt zsinórral avatást ad, valamennyi Véda megtestesítője. Ehhez hasonlóan az apa az Úr Brahmānak, a fivér Indra királynak, az anya a Föld bolygónak, a nővér a kegynek a megtestesítője. A vendég a vallásos elveket személyesíti meg, a meghívott vendég Agni félistent, az élőlények pedig az Úr Viṣṇut, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.


MAGYARÁZAT

Cāṇakya Paṇḍita erkölcsi tanításaiban azt mondja: ātmavat sarva-bhūteṣu, minden élőlényt saját magunkkal azonos szinten állónak kell tekintenünk. Ez azt jelenti, hogy senkit sem szabad alacsonyabb rendűnek tartanunk, s emiatt semmibe vennünk. Paramātmā mindenki testében jelen van, ezért mindenkit az Istenség Legfelsőbb Személyisége templomaként kell tisztelnünk. Ez a vers leírja, hogyan kell tisztelni a gurut, az apát, a fivért, a nővért, a vendéget és így tovább.