HU/SB 6.9.41
41. VERS
- asmākaṁ tāvakānāṁ tatatata natānāṁ hare tava caraṇa-nalina-yugala-dhyānānubaddha-hṛdaya-nigaḍānāṁ sva-liṅga-vivaraṇenātmasāt-kṛtānām anukampānurañjita-viśada-rucira-śiśira-smitāvalokena vigalita-madhura-mukha-rasāmṛta-kalayā cāntas tāpam anaghārhasi śamayitum.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
asmākam—nekünk; tāvakānām—akik teljesen és kizárólag Tőled függünk; tata-tata—ó, nagyatya, az apa atyja; natānām—akik teljesen meghódoltunk Neked; hare—ó, Úr Hari; tava—Tiéd; caraṇa—a lábon; nalina-yugala—mint két kék lótuszvirág; dhyāna—meditáció által; anubaddha—kötött; hṛdaya—a szívben; nigaḍānām—akinek láncai; sva-liṅga-vivaraṇena—saját formádat megnyilvánítva; ātmasāt-kṛtānām—azoknak, akiket sajátodként fogadtál el; anukampā—könyörületességből; anurañjita—színes lévén; viśada—fényes; rucira—nagyon kellemes; śiśira—hűvös; smita—egy mosollyal; avalokena—pillantásod által; vigalita—elolvad az együttérzéstől; madhura-mukha-rasa—az ajkaidról áradó végtelenül édes szavak; amṛta-kalayā—a nektárcseppekkel; ca—és; antaḥ—szívünk mélyén; tāpam—a nagy fájdalom; anagha—ó, legtisztább; arhasi—méltó vagy; śamayitum—megállítani.
FORDÍTÁS
Ó, legfelsőbb védelmező, ó, nagyatya, ó, legtisztább, ó, Urunk! Mindannyian lótuszlábad előtt meghódolt lelkek vagyunk, és a szeretet láncai meditációba merült elménket valóban lótuszlábadhoz kötik. Most kérve kérünk, nyilvánulj meg inkarnációdban! Örök szolgáidként és bhaktáidként fogadj el minket, légy elégedett velünk, és szánj meg bennünket! Szeretetet sugárzó pillantásoddal, hűsítő, megértő, szívderítő mosolyoddal és gyönyörű arcodból áradó édes, nektári szavaiddal szabadíts meg minket attól az aggodalomtól, amit ez a Vṛtrāsura okozott, aki mindig bánattal tölti el szívünket!
MAGYARÁZAT
Az Úr Brahmāt tartják a félistenek atyjának, de Kṛṣṇa, vagyis az Úr Viṣṇu Brahmā apja, mert Brahmā azon a lótuszvirágon született, ami az Úr hasából nőtt ki.