HU/SB 7.10.42
42. VERS
- eṣā brahmaṇya-devasya
- kṛṣṇasya ca mahātmanaḥ
- avatāra-kathā puṇyā
- vadho yatrādi-daityayoḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
eṣā—mindez; brahmaṇya-devasya—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, akit minden brāhmaṇa imád; kṛṣṇasya—Kṛṣṇának, az eredeti Istenség Legfelsőbb Személyiségének; ca—szintén; mahā-ātmanaḥ—a Felsőlélek; avatāra-kathā—az inkarnációiról szóló elbeszélések; puṇyā—jámbor, tisztító; vadhaḥ—megölése; yatra—ahol; ādi—a korszak kezdetén; daityayoḥ—a démonoké (Hiraṇyākṣáé és Hiraṇyakaśipué).
FORDÍTÁS
Ebben az elbeszélésben, amely Kṛṣṇáról, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szólt, az Úr számos kiterjedéséről vagy inkarnációjáról beszéltem, s elmondtam azt is, hogyan pusztult el a két démon, Hiraṇyākṣa és Hiraṇyakaśipu.
MAGYARÁZAT
Az avatārák vagy inkarnációk az Istenség Legfelsőbb Személyisége — Kṛṣṇa, Govinda — kiterjedései.
- advaitam acyutam anādim ananta-rūpam
- ādyaṁ purāṇa-puruṣaṁ nava-yauvanaṁ ca
- vedeṣu durlabham adurlabham ātma-bhaktau
- govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi
„Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Govindát imádom, aki az eredeti személy: mentes a kettősségektől, tévedhetetlen és kezdet nélküli. Noha számtalan formába terjeszti ki Magát, Ő az eredeti forma, és bár Ő a legidősebb személy, mindig üde ifjúnak tűnik. Örökkévaló, gyönyörteli és mindentudó formáit a Védák tudományos bölcseletének segítségével nem lehet megérteni, ám a tiszta bhakták előtt mindig megnyilvánulnak.” (Brahma-saṁhitā 5.33) A Brahma-saṁhitā leírja az avatārákat. A hiteles szentírások minden avatārát felsorolnak. Senkiből sem lehet avatāra vagy inkarnáció, annak ellenére, hogy ez a Kali-korban rendkívül divatossá vált. Az avatārákról a hiteles szentírások (a śāstrák) mindent leírnak, így aztán mielőtt valaki vállalná a veszélyt, hogy egy képmutatót fogadjon el avatāraként, forduljon a śāstrákhoz. A śāstrák mindenhol azt mondják, hogy Kṛṣṇa az eredeti Istenség Személyisége, és hogy számtalan avatārája, azaz inkarnációja van. A Brahma-saṁhitāban egy másik helyen ezt olvashatjuk: rāmādi-mūrtiṣu kalā-niyamena tiṣṭhan. Rāma, Nṛsiṁha, Varāha és mások az Istenség Legfelsőbb Személyisége egymást követő kiterjedései. Kṛṣṇa után Balarāma következik, Balarāma után Saṅkarṣaṇa, majd Aniruddha, Pradyumna, Nārāyaṇa, aztán pedig a puruṣa-avatārák: Mahā-Viṣṇu, Garbhodakaśāyī Viṣṇu és Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu. Ők valamennyien avatārák.
Az avatārákról hallani kell. A róluk szóló elbeszéléseket avatāra-kathānak, Kṛṣṇa kiterjedéseiről szóló elbeszéléseknek nevezik. Hallgatásuk és elmondásuk teljes mértékben jámbor tett. Śṛṇvatāṁ sva-kathāḥ kṛṣṇaḥ puṇya-śravaṇa-kīrtanaḥ (SB 1.2.17). Aki hallgatja és énekli őket, az puṇyává válhat, azaz megtisztulhat az anyagi szennyeződéstől.
Valahányszor avatārákról beszélünk, tudnunk kell, hogy ők azok, akik megszilárdítják a vallásos elveket, és elpusztítják azokat a démonokat, akik szembeszállnak Kṛṣṇával. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom két céllal terjed az egész világon: hogy megalapozza, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, valamint hogy elpusztítsa azokat a csalókat, akik avatāráknak adják ki magukat. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom prédikátorainak nagyon gondosan a szívükbe kell zárniuk ezt a meggyőződést, és el kell pusztítaniuk azokat a démonokat, akik számtalan fondorlatos formában az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Kṛṣṇát gyalázzák. Ha Nṛsiṁhadevánál és Prahlāda Mahārājánál keresünk oltalmat, könnyebb lesz elpusztítani azokat a démonokat, akik Kṛṣṇa ellen vannak, s könnyebb lesz így visszaállítani Kṛṣṇa felsőbbrendű hatalmát is. Kṛṣṇas tu bhagavān svayam (SB 1.3.28): Kṛṣṇa a Legfelsőbb Úr, az eredeti Úr. Prahlāda Mahārāja a gurunk, Kṛṣṇa pedig az imádandó Istenünk. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt tanácsolta: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja. Ha sikerül elnyernünk Prahlāda Mahārāja és Nṛsiṁhadeva kegyét, akkor Kṛṣṇa-tudatú mozgalmunk rendkívül sikeres lesz.
Hiraṇyakaśipu démon mindent megtett, hogy Istenné váljon, de annak ellenére, hogy megannyi módszert kieszelt, hogy Prahlāda Mahārāját bántsa és fenyegesse, Prahlāda szigorúan visszautasította, hogy hatalmas, démonikus apja Isten. Prahlāda Mahārāja nyomdokait követve nekünk is el kell utasítanunk mindazokat a gazembereket, akik Istennek adják ki magukat. Egyedül Kṛṣṇát és inkarnációit szabad elfogadnunk.