HU/SB 7.10.47


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


47. VERS

etad ya ādi-puruṣasya mṛgendra-līlāṁ
daityendra-yūtha-pa-vadhaṁ prayataḥ paṭheta
daityātmajasya ca satāṁ pravarasya puṇyaṁ
śrutvānubhāvam akuto-bhayam eti lokam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

etat—ezt az elbeszélést; yaḥ—bárki; ādi-puruṣasya—az eredeti Istenség Személyiségének; mṛga-indra-līlām—egy oroszlán és ember testű lény kedvtelései; daitya-indra—a démonok királyának; yūtha-pa—olyan erős, mint egy elefánt; vadham—az elpusztítását; prayataḥ—nagy figyelemmel; paṭheta—olvassa; daitya-ātma-jasya—Prahlāda Mahārājának, a démon fiának; ca—szintén; satām—a nagy bhakták közül; pravarasya—a legkiválóbb; puṇyam—jámbor; śrutvā—hallani; anubhāvam—a cselekedeteket; akutaḥ-bhayam—ahol soha sincs félelem; eti—eljut; lokam—a lelki világba.


FORDÍTÁS

Prahlāda Mahārāja a legkiválóbb volt a nagy bhakták között. Mindazok, akik nagyon figyelmesen hallgatják ezt az elbeszélést, amely Prahlāda Mahārāja tetteiről, Hiraṇyakaśipu elpusztításáról és az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Nṛsiṁhadeva cselekedeteiről szól, biztos, hogy eljutnak a lelki világba, ahol nincsen aggodalom.