HU/SB 7.10.50
50. VERS
- na yasya sākṣād bhava-padmajādibhī
- rūpaṁ dhiyā vastutayopavarṇitam
- maunena bhaktyopaśamena pūjitaḥ
- prasīdatām eṣa sa sātvatāṁ patiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; yasya—akinek; sākṣāt—közvetlenül; bhava—az Úr Śiva; padma-ja—az Úr Brahmā (aki a lótuszból született); ādibhiḥ—általuk és mások által is; rūpam—a formát; dhiyā—még meditáció által is; vastutayā—alapvetően; upavarṇitam—leírt és érzékelt; maunena—samādhi, mély meditáció által; bhaktyā—odaadó szolgálat által; upaśamena—lemondás által; pūjitaḥ—imádták; prasīdatām—legyen elégedett; eṣaḥ—ez; saḥ—Ő; sātvatām—a nagy bhaktáknak; patiḥ—a mestere.
FORDÍTÁS
Még olyan kiváló személyiségek, mint az Úr Śiva és az Úr Brahmā sem tudták megfelelően meghatározni az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, Kṛṣṇáról szóló igazságot. Bárcsak elégedett lenne velünk az Úr, akit a meditáló, a némaság fogadalmát betartó, odaadó szolgálatot és lemondást végző nagy szentek mindig valamennyi bhakta védelmezőjeként imádnak!
MAGYARÁZAT
Az Abszolút Igazság után a különböző személyek különféle módszerekkel kutatnak, Ő mégis felfoghatatlan marad. Az olyan bhaktáknak azonban, mint a Pāṇḍavák, a gopīk, a tehénpásztorfiúk, Yaśodā mama, Nanda Mahārāja és Vṛndāvana lakói, nem kell követniük a meditáció hagyományos folyamatait ahhoz, hogy eljussanak az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, mert az Úr jóban-rosszban velük marad. Ezért egy olyan szent, mint Nārada, aki tisztában van a transzcendentalisták és a tiszta bhakták közötti különbséggel, mindig azért imádkozik, hogy az Úr legyen elégedett vele.