HU/SB 7.10.63


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


63. VERS

te ’surā hy api paśyanto
na nyaṣedhan vimohitāḥ
tad vijñāya mahā-yogī
rasa-pālān idaṁ jagau
smayan viśokaḥ śokārtān
smaran daiva-gatiṁ ca tām


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

te—azok; asurāḥ—démonok; hi—valójában; api—habár; paśyantaḥ—látván (a borjat és a tehenet, akik a nektárt itták); na—nem; nyaṣedhan—akadályozták meg; vimohitāḥ—illúziótól megtévesztve; tat vijñāya—jól tudván mindezt; mahā-yogī—a nagy misztikus, Maya Dānava; rasa-pālān—a démonoknak, akik a nektárt őrizték; idam—ezt; jagau—mondta; smayan—megzavarodva; viśokaḥ—nem túl boldogtalanul; śoka-ārtān—nagyon bánkódva; smaran—emlékezve; daiva-gatim—lelki erő; ca—szintén; tām—az.


FORDÍTÁS

A démonok látták a borjat és a tehenet, de az illúzió miatt, melyet az Istenség Legfelsőbb Személyiségének energiája teremtett, nem tudtak az útjukba állni. Amikor Maya Dānava, a nagy misztikus megtudta, hogy a borjú és a tehén megitták a nektárt, megértette, hogy a gondviselés láthatatlan hatalmával áll szemben. Így aztán a démonokhoz fordult, akik igencsak búnak eresztették a fejüket.