HU/SB 7.13.33
33. VERS
- rājataś caurataḥ śatroḥ
- sva-janāt paśu-pakṣitaḥ
- arthibhyaḥ kālataḥ svasmān
- nityaṁ prāṇārthavad bhayam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
rājataḥ—a kormánytól; caurataḥ—tolvajoktól és rablóktól; śatroḥ—ellenségektől; sva-janāt—rokonoktól; paśu-pakṣitaḥ—négylábúaktól és madaraktól; arthibhyaḥ—koldusoktól és adományt leső emberektől; kālataḥ—az időtényezőtől; svasmāt—valamint saját magunktól; nityam—mindig; prāṇa-artha-vat—akinek van élete vagy pénze; bhayam—félelem.
FORDÍTÁS
Akik anyagi hatalommal és anyagi gazdagsággal rendelkeznek, örök aggodalomban élnek az állam törvényei, a rablók és a tolvajok, az ellenségek, a családtagok, a négylábúak, a madarak, az adományra éhes emberek, az elkerülhetetlen időtényező, de még saját maguk miatt is. Mindig, mindentől rettegnek.
MAGYARÁZAT
A svasmāt szó jelentése „saját magától”. A pénzhez való ragaszkodása miatt a dúsgazdag ember még saját magától is fél. Attól retteg, hogy esetleg nem zárta el elég biztonságosan a pénzét, vagy elkövetett valami hibát. Az állam, az állami jövedelemadók és a tolvajok mellett a gazdag embernek még a rokonai is örökké azon törik a fejüket, hogyan használják ki őt, és hogyan szerezzék meg a pénzét. Ezeket a rokonokat néha sva-janaka-dasyunak nevezik, ami azt jelenti, hogy „rablók és tolvajok, akik rokonoknak álcázzák magukat”. Nincs tehát szükség arra, hogy nagy vagyont gyűjtsünk, vagy hogy fölöslegesen egyre több pénz megszerzésére törekedjünk. Az életben a valódi dolgunk az, hogy megkérdezzük: „Ki vagyok én?”, s hogy megértsük saját magunkat. Meg kell értenünk az élőlény helyzetét ebben az anyagi világban, valamint azt, hogyan térhetünk haza, vissza Istenhez.