HU/SB 7.13.46
46. VERS
- śrī-nārada uvāca
- dharmaṁ pāramahaṁsyaṁ vai
- muneḥ śrutvāsureśvaraḥ
- pūjayitvā tataḥ prīta
- āmantrya prayayau gṛham
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-nāradaḥ uvāca—Śrī Nārada Muni mondta; dharmam—a kötelesség; pāramahaṁsyam—a paramahaṁsáké, a legtökéletesebb emberi lényeké; vai—valóban; muneḥ—a szentektől; śrutvā—így hallotta; asura-īśvaraḥ—az asurák királya, Prahlāda Mahārāja; pūjayitvā—a szentet imádva; tataḥ—ezután; prītaḥ—nagyon elégedetten; āmantrya—engedélyt kérve; prayayau—elhagyta a helyet; gṛham—otthonába.
FORDÍTÁS
Nārada Muni folytatta: Miután Prahlāda Mahārāja, a démonok királya meghallgatta a szent tanításait, megértette, melyek a tökéletes ember [a paramahaṁsa] kötelességei. Illendően imádta a szentet, majd engedélyt kért tőle, hogy távozhasson, s hazaindult.
MAGYARÁZAT
A Caitanya-caritāmṛta (Madhya 8.128) Śrī Caitanya Mahāprabhut idézi, aki így szólt:
- kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya
- yei kṛṣṇa-tattva-vettā sei ’guru’ haya'
Bárki lehet guru vagy lelki tanítómester, aki jártas Kṛṣṇa tudományában. Éppen ezért Prahlāda Mahārāja annak ellenére, hogy gṛhasthaként a démonok fölött uralkodott, paramahaṁsa volt, a legkiválóbb emberi lény, s így ő a mi gurunk. A guruk, a hiteles tekintélyek között ezért Prahlāda Mahārāja nevét is ott találjuk:
- svayambhūr nāradaḥ śambhuḥ
- kumāraḥ kapilo manuḥ
- prahlādo janako bhīṣmo
- balir vaiyāsakir vayam
- (SB 6.3.20)
A végkövetkeztetés az, hogy a paramahaṁsa nem más, mint egy kiváló bhakta (bhagavat-priya). Az ilyen paramahaṁsa állhat az élet bármelyik szintjén — lehet brahmacārī, gṛhastha, vānaprastha vagy sannyāsī —, mindig ugyanolyan felszabadult és kiváló lélek.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Hetedik Énekének tizenharmadik fejezetéhez, melynek címe: „A tökéletes ember viselkedése”