HU/SB 7.15.26


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


26. VERS

yasya sākṣād bhagavati
jñāna-dīpa-prade gurau
martyāsad-dhīḥ śrutaṁ tasya
sarvaṁ kuñjara-śaucavat


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yasya—aki; sākṣāt—közvetlenül; bhagavati—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; jñāna-dīpa-prade—aki világosságot gyújt a tudás fáklyalángjával; gurau—a lelki tanítómesternek; martya-asat-dhīḥ—a lelki tanítómestert közönséges emberi lénynek tekinti, és kitart e kedvezőtlen hozzáállás mellett; śrutam—védikus tudás; tasya—neki; sarvam—minden; kuñjara-śauca-vat—mint amikor egy elefánt fürdik a tóban.


FORDÍTÁS

A lelki tanítómestert közvetlenül a Legfelsőbb Úrnak kell tekintenünk, mert ő az, aki a transzcendentális tudást átadva világosságot gyújt bennünk. Éppen ezért annak számára, aki kitart a mellett az anyagi felfogás mellett, hogy a lelki tanítómester közönséges emberi lény, minden kudarccal fog végződni. Az, hogy megvilágosodást ér el, hogy tanulmányozza és ismeri a Védákat, olyan csupán, mint amikor az elefánt fürdőt vesz.


MAGYARÁZAT

A szentírások azt javasolják, hogy a lelki tanítómestert úgy kell tisztelnünk, mint aki az Istenség Legfelsőbb Személyiségével azonos szinten áll. Sākṣād dharitvena samasta-śāstraiḥ. Ezt rendeli el minden szentírás. Ācāryaṁ māṁ vijānīyāt (SB 11.17.27). Az ācāryát ugyanolyannak kell tekintenünk, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ha valaki mindezen utasítások ellenére közönséges emberi lénynek tekinti őt, sorsa meg van pecsételve. Éppen olyan hiábavalóan tanulmányozza a Védákat, és éppen olyan hasztalanul végez lemondásokat és vezekléseket a megvilágosodása érdekében, mint amilyen hiábavalóan vesz fürdőt az elefánt. Az elefánt alaposan megfürdik a tóban, de amint kijön a partra, nyomban fog egy kis homokot, és beszórja vele a testét. Az elefánt fürdésének tehát semmi értelme. Az ember érvelhet azzal, hogy ha a lelki tanítómestert rokonai és szomszédai közönséges emberi lénynek tekintik, miért baj, ha a tanítvány is közönséges embernek véli lelki tanítómesterét? Erre a következő vers ad majd választ, a parancsolat azonban az, hogy a lelki tanítómesterről sohasem szabad azt gondolnunk, hogy közönséges ember. Szigorúan követnünk kell az utasításait, mert ha ő elégedett, akkor az Istenség Legfelsőbb Személyisége is minden bizonnyal elégedetté válik. Yasya prasādād bhagavat-prasādo yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi.