HU/SB 7.15.30
30. VERS
- yaś citta-vijaye yattaḥ
- syān niḥsaṅgo ’parigrahaḥ
- eko vivikta-śaraṇo
- bhikṣur bhaikṣya-mitāśanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—aki; citta-vijaye—legyőzve az elmét; yattaḥ—végez; syāt—lennie kell; niḥsaṅgaḥ—szennyezett társulás nélkül; aparigrahaḥ—anélkül hogy függne (a családtól); ekaḥ—egyedül; vivikta-śaraṇaḥ—egy elhagyatott helyen oltalmat találva; bhikṣuḥ—egy lemondásban élő ember; bhaikṣya—alamizsnát koldulva, hogy fenntartsa a testét; mita-aśanaḥ—mértékletes az evésben.
FORDÍTÁS
Aki le akarja győzni az elméjét, annak el kell hagynia a családját, és magányos helyen kell élnie, megszabadulva minden szennyezett társulástól. Hogy testét és lelkét együtt tartsa, kolduljon, de csupán annyit, amennyire a puszta megélhetéshez szüksége van.
MAGYARÁZAT
Így lehet legyőzni az elme izgatottságát. Az ember hagyja el a családját, kolduljon, hogy testét-lelkét együtt tartsa, és csak annyit egyen, amennyi az életben maradásához szükséges. E folyamat követése nélkül nem győzheti le kéjes vágyait. A sannyāsa azt jelenti, hogy az ember koldulásból él, ami automatikusan rendkívül alázatossá és szerénnyé teszi, valamint megszabadítja a kéjes vágyaktól. Ezzel kapcsolatban a Smṛti írásokban a következő verset találhatjuk:
- dvandvāhatasya gārhasthyaṁ
- dhyāna-bhaṅgādi-kāraṇam
- lakṣayitvā gṛhī spaṣṭaṁ
- sannyased avicārayan
A kettősségek e világában a családi élet az, ami megsemmisíti az ember lelki életét vagy meditációját. Ezt a tényt alaposan megértve minden tétovázás nélkül a sannyāsa rendbe kell lépnünk.