HU/SB 7.15.31
31. VERS
- deśe śucau same rājan
- saṁsthāpyāsanam ātmanaḥ
- sthiraṁ sukhaṁ samaṁ tasminn
- āsītarjv-aṅga om iti
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
deśe—egy helyen; śucau—nagyon tiszta; same—sima; rājan—ó, király; saṁsthāpya—elhelyezvén; āsanam—az ülésen; ātmanaḥ—saját maga; sthiram—nagyon szilárd; sukham—kényelmesen; samam—kiegyensúlyozott; tasmin—ezen az ülőhelyen; āsīta—üljön le; ṛju-aṅgaḥ—a testet függőlegesen egyenesen tartva; oṁ—a védikus praṇava mantra; iti—ily módon.
FORDÍTÁS
Kedves királyom! Egy tiszta és szent zarándokhelyen válasszon ki az ember egy helyet a yoga végzéséhez. Ez a terület legyen sík, és ne legyen túl magasan vagy alacsonyan. Üljön le itt nagyon kényelmesen, szilárdan és kiegyensúlyozottan, tartsa a testét egyenesen, s így kezdje el vibrálni a védikus praṇavát.
MAGYARÁZAT
Az írások általában az oṁ éneklését javasolják, mivel kezdetben az ember nem képes megérteni az Istenség Személyiségét. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 1.2.11) így ír:
- vadanti tat tattva-vidas
- tattvaṁ yaj jñānam advayam
- brahmeti paramātmeti
- bhagavān iti śabdyate
„A bölcs transzcendentalisták, akik ismerik az Abszolút Igazságot, e kettősségtől mentes szubsztanciát Brahmannak, Paramātmānak vagy Bhagavānnak hívják.” Ha valaki nincs teljesen meggyőződve az Istenség Legfelsőbb Személyisége létéről, hajlamos arra, hogy imperszonalista yogīvá válva keresse a Legfelsőbb Urat a szíve mélyén (dhyānāvasthita-tad-gatena manasā paśyanti yaṁ yoginaḥ (SB 12.13.1)). Ez a vers az oṁkāra éneklését javasolja, mert a transzcendentális megvalósítás kezdetén a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklése helyett az ember énekelheti az oṁkārát (praṇavát) is. Nincs különbség a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra és az oṁkāra között, hiszen mindkettő az Istenség Legfelsőbb Személyiségét képviseli hang formájában. Praṇavaḥ sarva-vedeṣu. Minden védikus írás az oṁkāra hangvibrációval kezdődik. Oṁ namo bhagavate vāsudevāya. A különbség az oṁkāra éneklése és a Hare Kṛṣṇa mantra éneklése között az, hogy amikor a Hare Kṛṣṇa mantrát énekeljük, nem kell figyelembe vennünk a Bhagavad-gītā (BG 6.11) által javasolt helyszínt vagy ülőhelyet:
- śucau deśe pratiṣṭhāpya
- sthiram āsanam ātmanaḥ
- nāty-ucchritaṁ nātinīcaṁ
- cailājina-kuśottaram
„A yoga gyakorlásához az embernek egy magányos helyre kell vonulnia. Terítsen kuśa szénát a földre, azt pedig takarja le őzbőrrel és egy puha ruhadarabbal. Az ülés ne legyen se túl magas, se túl alacsony, és szent helyen álljon.” A Hare Kṛṣṇa mantrát bárki énekelheti, függetlenül a helytől és attól, hogyan ül. Śrī Caitanya Mahāprabhu nyíltan kijelentette: niyamitaḥ smaraṇe na kālaḥ. A Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklése során nincsenek különleges utasítások az ülőhelyre vonatkozóan. A niyamitaḥ smaraṇe na kālaḥ utasítás magába foglalja a deśát, a kālát és a pātrát — a helyet, az időpontot és az egyént is. A Hare Kṛṣṇa mantrát tehát mindenki énekelheti, az időponttól és a helytől függetlenül. Ebben a korban, a Kali-yugában rendkívül nehéz olyan helyet találni, melyet a Bhagavad-gītā megfelelőnek tekint. A Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát azonban bárhol és bármikor énekelhetjük, és hamarosan meglesz az eredménye. De még a Hare Kṛṣṇa mantra éneklése közben is követhet az ember szabályokat. Mantrázás közben ülhet úgy, hogy testét egyenesen tartja. Ez segíteni fogja a folyamat végzésében, míg másképp elálmosodhat.