HU/SB 7.15.50-51


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


50-51. VERSEK

dravya-sūkṣma-vipākaś ca
dhūmo rātrir apakṣayaḥ
ayanaṁ dakṣiṇaṁ somo
darśa oṣadhi-vīrudhaḥ
annaṁ reta iti kṣmeśa
pitṛ-yānaṁ punar-bhavaḥ
ekaikaśyenānupūrvaṁ
bhūtvā bhūtveha jāyate


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

dravya-sūkṣma-vipākaḥ—amit a tűzbe ajánlanak, például a tisztított vajjal kevert gabona; ca—és; dhūmaḥ—füstté vagy a füstért felelős félistenné változott; rātriḥ—az éjszakáért felelős félisten; apakṣayaḥ—a fogyó hold kéthetében; ayanam—a Nap haladásáért felelős félisten; dakṣiṇam—a déli zónában; somaḥ—a Hold; darśaḥ—visszatérve; oṣadhi—növényi élet (a föld felszínén); vīrudhaḥ—a növényzet általában (a bánat születése); annam—gabona; retaḥ—spermium; iti—így; kṣma-īśa—ó, Yudhiṣṭhira király, Föld ura; pitṛ-yānam—a megszületés módja az apa magjából; punaḥ-bhavaḥ—újra és újra; eka-ekaśyena—egyik a másik után; anupūrvam—sorban, a szintnek megfelelően; bhūtvā—megszületvén; bhūtvā—ismét megszületvén; iha—ebben az anyagi világban; jāyate—az anyagi életformában létezik.


FORDÍTÁS

Kedves Yudhiṣṭhira királyom! Amikor tisztított vajat és gabonát    —    például árpát és szezámot    —    ajánlunk fel az áldozatban, azok mennyei füstté válnak. Ez a füst aztán az embert az egymás után következő felsőbb bolygórendszerekbe, Dhumā, Rātri, Kṛṣṇapakṣa, Dakṣiṇam birodalmába és végül a Holdra viszi. Ezután azonban az áldozat végrehajtói újra visszatérnek a Földre, s itt gyógynövényekként, kúszónövényekként, zöldségekként és gabonaként jelennek meg. Ezeket a különféle élőlények megeszik és spermává változtatják, amely aztán női testekbe kerül. Ily módon az ember újra és újra megszületik.


MAGYARÁZAT

Erről ír a Bhagavad-gītā (BG 9.21) is:

te taṁ bhuktvā svarga-lokaṁ viśālaṁ
kṣīṇe puṇye martya-lokaṁ viśanti
evaṁ trayī-dharmam anuprapannā
gatāgataṁ kāma-kāmā labhante

„A mennyei érzéki örömök élvezete után a pravṛtti-mārga követői ismét visszatérnek a halandók bolygójára. Így a védikus elvek követésével csak pillanatnyi boldogsághoz jutnak.” A pravṛtti-mārgát követve az élőlény, aki arra vágyik, hogy a felsőbb bolygórendszerekbe emelkedjen, a szabályoknak megfelelően áldozatokat végez. Hogy hogyan emelkedik fel és száll alá ismét, azt a Śrīmad-Bhāgavatamnak ez a verse és a Bhagavad-gītā írja le. Az írások azt is kijelentik: traiguṇya-viṣayā vedāḥ. „A Védák főképpen az anyagi természet három kötőerejével foglalkoznak.” A Védák, különösen három Véda, a Sāma, a Yajur és a Ṛk, szemléletesen leírják azt a folyamatot, amelynek során az ember felemelkedik a felsőbb bolygókra, majd visszatér. Kṛṣṇa azonban azt tanácsolja Arjunának, hogy traiguṇya-viṣayā vedā nistraiguṇyo bhavārjuna: az embernek felül kell emelkednie az anyagi természet e három kötőerején, s akkor kiszabadul a születés és halál körforgásából, másképp annak ellenére, hogy eljut a felsőbb bolygórendszerekbe, például a Candralokára, vissza kell térnie (kṣīne puṇye martya-lokaṁ viśanti (BG 9.21)). Miután véget ér az az élvezet, melyet jámbor tetteinek köszönhet, egy esővel vissza kell térnie erre a bolygóra, s először mint növény kell megszületnie, melyet a különféle állatok    —    beleértve az emberi lényeket is    —    megesznek és spermává változtatnak. Ez a sperma bekerül egy női testbe, s az élőlény megszületik. Akik ily módon térnek vissza a Földre, azok legtöbbször előkelő családokban, például brāhmaṇák között születnek meg.

Megjegyezhetjük ezzel kapcsolatban, hogy még napjaink úgynevezett tudósai, akik a Holdra mennek, sem képesek ottmaradni, s vissza kell térniük laboratóriumaikba. Ezért akár modern mechanikai eszközök segítségével, akár jámbor cselekedetekkel jut el valaki a Holdra, vissza kell térnie a Földre. Ezt mondja ki egyértelműen ez a vers, és ezt magyarázza el a Bhagavad-gītā is. Még ha valaki el is jut a felsőbb bolygórendszerekbe (yānti deva-vratā devān (BG 9.25)), helyzete ott sem biztonságos; vissza kell jönnie a martya-lokára. Ābrahma-bhuvanāl lokāḥ punar āvartino ’rjuna (BG 8.16): nemcsak a Holdról, de még a Brahmalokáról is vissza kell térnie annak, aki oda eljutott. Yaṁ prāpya na nivartante tad dhāma paramaṁ mama: ha azonban valaki hazatér, vissza Istenhez, onnan nem kell többé visszajönnie ebbe az anyagi világba.