HU/SB 7.4.20


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


20. VERS

evam aiśvarya-mattasya
dṛptasyocchāstra-vartinaḥ
kālo mahān vyatīyāya
brahma-śāpam upeyuṣaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

evam—így; aiśvarya-mattasya—annak, akit mámorossá tesz a gazdagság; dṛptasya—nagyon büszke; ut-śāstra-vartinaḥ—megszegni a śāstrákban említett szabályozó elveket; kālaḥ—időtartam; mahān—nagy; vyatīyāya—eltelt; brahma-śāpam—a nagy brāhmaṇák átka; upeyuṣaḥ—elérte.


FORDÍTÁS

Hosszú időt töltött el így, gazdagságára és arra büszkén, hogy megszegi a hiteles śāstrákban lefektetett törvényeket és szabályokat. Ennek eredményeképpen áldozatul esett a négy Kumāra, a négy nagy brāhmaṇa átkának.


MAGYARÁZAT

Sokszor előfordul, hogy miután egy démon meggazdagszik, olyan büszke lesz, hogy áthágja a hiteles śāstrákban lefektetett törvényeket és szabályokat. Így történt ez Hiraṇyakaśipuval is. A Bhagavad-gītā (BG 16.23) kijelenti:

yaḥ śāstra-vidhim utsṛjya
vartate kāma-kārataḥ
na sa siddhim avāpnoti
na sukhaṁ na parāṁ gatim

„Aki félredobja az írások parancsolatait, és saját kénye-kedvére cselekszik, az sem a tökéletességet, sem a boldogságot, sem a legvégső célt nem éri el.” A śāstra szó jelentése: az, ami szabályozza cselekedeteinket. Nem szeghetjük meg vagy hághatjuk át a śāstrákban előírt törvényeket és szabályokat. A Bhagavad-gītā ismételten megerősíti ezt:

tasmāc chāstraṁ pramāṇaṁ te
kāryākārya-vyavasthitau
jñātvā śāstra-vidhānoktaṁ
karma kartum ihārhasi

„Az írások útmutatásából kell megérteni, mi a kötelesség és mi nem. Miután az ember megismerte a szabályokat, cselekedjen úgy, hogy fokozatosan felemelkedhessen általuk.” (BG 16.24) Az embernek a śāstra útmutatása szerint kell cselekednie, ám az anyagi energia olyan hatalmas, hogy amint valaki anyagi gazdagságra tesz szert, nyomban a śāstra törvényei ellen tesz. Amikor valaki áthágja a śāstra törvényeit, azonnal a pusztulás útjára lép.