HU/SB 7.4: Hiranyakasipu rettegésben tartja az univerzumot

Śrīmad-Bhāgavatam - Hetedik Ének - NEGYEDIK FEJEZET: Hiraṇyakaśipu rettegésben tartja az univerzumot


7.4.1. vers: Nārada Muni folytatta: Szigorú lemondásaival Hiraṇyakaśipu nagyon elégedetté tette az Úr Brahmāt, ezért amikor áldásokért könyörgött hozzá, az Úr Brahmā megadta neki, noha ilyen áldásokra csak kevesen tehetnek szert.

7.4.2. vers: Az Úr Brahmā így szólt: Ó, Hiraṇyakaśipu! Azokat az áldásokat, melyeket kértél, nem kaphatja meg mindenki. Ó, fiam, én mégis megadom neked valamennyit, annak ellenére, hogy oly ritka az, aki elérheti őket!

7.4.3. vers: Ezek után, miközben a legnagyobb démon, Hiraṇyakaśipu imádta őt, s nagy szentek és bölcsek magasztalták, az Úr Brahmā, akinek áldásai mindig beteljesülnek, távozott.

7.4.4. vers: Hiraṇyakaśipu démon, miután elnyerte az Úr Brahmā áldását, ragyogó, aranyszínű testet kapott, ám továbbra sem feledte fivére halálát, s így továbbra is irigy volt az Úr Viṣṇura.

7.4.5-7. vers: E hatalmas démon az egész univerzumot meghódította. Legyőzött minden bolygót a három    —    a felső, a középső és az alsó    —    világban, ahol az emberi lények, a gandharvák, a garuḍák, a nagy kígyók, a siddhák, a cāraṇák, a vidyādharák, a nagy szentek, Yamarāja, a Manuk, a yakṣák, a rākṣasák, a piśācák és vezéreik, valamint a szellemek és a bhūták urai élnek. Leigázta az élőlények lakta többi bolygó uralkodóit is, és hatalmát rájuk is kiterjesztette. Minden birodalmat elfoglalt, s mindenhol átvette a hatalmat és az irányítást.

7.4.8. vers: Hiraṇyakaśipu, aki a világ minden kincsét a magáénak mondhatta, a mennyekbe költözött, ahol a félistenek élvezetét szolgáló híres Nandana kert található, és ráadásul Indra, a mennyek királya legpompásabb palotájában lakott. A palotát maga a félistenek építésze, Viśvakarmā emelte, és olyan gyönyörű volt, mintha az univerzum szerencseistennője élt volna benne.

7.4.9-12. vers: Indra király palotájának lépcsői korallból készültek. A padlókat felbecsülhetetlen értékű smaragdok díszítették, a falak kristályból voltak, az oszlopok pedig vaidūrya kőből. Mindenhol csodálatos, gyönyörűen feldíszített baldachinok és rubinnal kirakott ülések sorakoztak, s a habfehér, selyem ágynemű gyöngyökkel volt hímezve. Amint a palota gyönyörű fogakkal és szépséges arccal megáldott hölgyei a palotában sétálgattak, bokacsengettyűik dallamosan csilingeltek. A drágaköveken saját gyönyörű tükörképüket pillanthatták meg. Ám a leigázott félisteneknek Hiraṇyakaśipu lábainál kellett a földre borulniuk, hogy tiszteletüket ajánlják neki, aki kíméletlenül és minden ok nélkül gyötörte őket. Így élt Hiraṇyakaśipu a palotában, és kemény kézzel uralkodott mindenki fölött.

7.4.13. vers: Ó, kedves királyom! Hiraṇyakaśipu az erős illatú boroktól és likőröktől örökké részeg volt, s így rézvörös szemei állandóan forogtak. Visszataszító volt, ám amiatt, hogy rendkívüli erővel hatalmas lemondásokat végzett a misztikus yogában, a három fő félistenen    —    az Úr Brahmān, az Úr Śiván és az Úr Viṣṇun    —    kívül mindenki személyesen imádta őt, hogy amikor saját kezükkel ajándékokat hoznak neki, elégedetté tegyék.

7.4.14. vers: Ó, Yudhiṣṭhira Mahārāja, Pāṇḍu sarja! Hiraṇyakaśipu elfoglalta Indra király trónját, és saját hatalmával uralkodott valamennyi bolygó népe fölött. A két gandharva    —    Viśvāvasu és Tumburu    —,    én magam, a vidyādharák, az apsarāk és a bölcsek valamennyien újra meg újra imákat zengtünk hozzá, hogy dicsőítsük őt.

7.4.15. vers: Hiraṇyakaśiput a varṇa és az āśrama elveinek szigorú követői áldozatokkal imádták, melyek során hatalmas ajándékokat adtak neki, ő azonban ahelyett, hogy odaadta volna a félisteneknek a felajánlásokból nekik kijáró részt, magának tartott meg mindent.

7.4.16. vers: A hét sziget alkotta Föld bolygó, mintha csak rettegne Hiraṇyakaśiputól, úgy adott gabonát, hogy előtte fel sem szántották. Olyan volt, akár a lelki világ surabhi vagy a mennyek kāma-dughā tehenei. A Föld elegendő gabonát adott, a tehenek bőségesen tejeltek, s a világűrt csodálatos jelenségek tették széppé.

7.4.17. vers: Az univerzum óceánjai    —    a sós vizű, a cukornádlé-, a bor-, a tisztított vaj, a tej-, a joghurt- és az édesvíz-óceánok    —    és hűbéreseik, a folyók, amelyeket a feleségeiknek neveznek, hullámaikkal drágaköveket és ékszereket hoztak Hiraṇyakaśipunak.

7.4.18. vers: A hegyek között húzódó völgyek Hiraṇyakaśipu élvezetének színterei lettek, aki olyan hatalmas volt, hogy a fák és bokrok minden évszakban rengeteg gyümölcsöt és virágot hoztak. Az univerzum három vezérének, Indrának, Vāyunak és Agninak a tulajdonságait, hogy öntöznek, felszárítanak és égetnek, Hiraṇyakaśipu egymaga tartotta kézben, a félistenek segítsége nélkül.

7.4.19. vers: Ám annak ellenére, hogy megkaparintotta azt a hatalmat, amellyel minden irányban mindent fölött uralkodhatott, és annak ellenére, hogy az érzékkielégítés legváltozatosabb, legélvezetesebb formáiból annyi gyönyört meríthetett, amennyit csak akart, elégedetlen volt, mert ahelyett hogy legyőzte volna az érzékeit, a szolgájuk maradt.

7.4.20. vers: Hosszú időt töltött el így, gazdagságára és arra büszkén, hogy megszegi a hiteles śāstrákban lefektetett törvényeket és szabályokat. Ennek eredményeképpen áldozatul esett a négy Kumāra, a négy nagy brāhmaṇa átkának.

7.4.21. vers: Mindenkinek, még a különféle bolygók uralkodóinak is iszonyatos gyötrelmeket okozott a büntetés, amellyel Hiraṇyakaśipu sújtotta őket. Rettegve, zaklatottan, más menedéket nem találva végül meghódoltak az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Viṣṇunak.

7.4.22-23. vers: „Hadd ajánljuk fel tiszteletteljes hódolatunkat annak az égtájnak, ahol az Istenség Legfelsőbb Személyisége él, ahová az élet lemondott rendjének megtisztult lelkei, a nagy szentek mennek, s ahonnan sohasem térnek többé vissza!” A bolygók uralkodó istenségei virrasztva, elméjükön tökéletesen uralkodva és csupán levegőn élve ezzel a meditációval kezdték imádni Hṛṣīkeśát.

7.4.24. vers: Ekkor megjelent előttük egy transzcendentális hangvibráció, amely egy anyagi szemek számára láthatatlan személytől származott. A hang olyan mély volt, akár a felhők morajlása, s minden félelmüket elűzve bátorságot öntött beléjük.

7.4.25-26. vers: Az Úr hangja a következőképpen szólt: Ó, bölcsek kiválóságai, ne féljetek! Szerencsét kívánok nektek! Legyetek a híveim azzal, hogy Rólam hallotok, Rólam énekeltek és Hozzám imádkoztok, mert e tettek által minden élőlény áldásban részesülhet. Mindent tudok Hiraṇyakaśipu cselekedeteiről, s nagyon hamar véget fogok vetni nekik. Addig is kérlek benneteket, legyetek türelmesek!

7.4.27. vers: Ha valaki irigy a félistenekre, akik az Istenség Legfelsőbb Személyiségét képviselik, a Védákra, amelyekből minden tudás származik, a tehenekre, a brāhmaṇákra, a vaiṣṇavákra, a vallásos elvekre és Rám, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, ő maga és civilizációja hamarosan elpusztul.

7.4.28. vers: Amikor Hiraṇyakaśipu kínzásoknak veti alá a nagy bhaktát, Prahlādát, saját fiát, aki oly békés és józan, s akinek nincsen ellensége, azonnal meg fogom ölni őt, Brahmā áldásainak ellenére.

7.4.29. vers: Nārada Muni, a nagy szent így folytatta: Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mindenki lelki tanítómestere megnyugtatta a mennyei bolygókon élő félisteneket, azok tiszteletteljes hódolatukat ajánlották Neki, majd azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy Hiraṇyakaśipu démon valójában már halott, hazatértek.

7.4.30. vers: Hiraṇyakaśipunak volt négy csodálatos, jó fia, akik közül a Prahlāda nevű volt a legkiválóbb. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége tiszta bhaktája lévén ez a Prahlāda minden transzcendentális tulajdonság tárháza volt.

7.4.31-32. vers: [Ez a vers Prahlāda Mahārājának, Hiraṇyakaśipu fiának nagyszerű tulajdonságait írja le:] Kiváló jelleme és eltökéltsége, hogy megérti az Abszolút Igazságot, tökéletesen művelt, képzett brāhmaṇává tették. Érzékein és elméjén teljes mértékben uralkodott. Akár a Felsőlélek, ő is kedves volt minden élőlényhez, s mindenki legjobb barátja volt. A tiszteletre méltó személyiségekkel úgy bánt, mintha a cselédjük lenne, a szegények számára olyan volt, mint egy apa, a vele egyenrangúakhoz úgy ragaszkodott, mint egy megértő testvér, tanítóira, lelki tanítómesterére és idősebb istentestvéreire pedig úgy tekintett, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. Szikrája sem volt benne a természetellenes büszkeségnek, amelyet műveltsége, gazdagsága, szépsége vagy előkelő származása miatt érezhetett volna.

7.4.33. vers: Noha Prahlāda Mahārāja asurák családjában jött a világra, ő maga nem asura volt, hanem az Úr Viṣṇu kiváló bhaktája. A többi asurával ellentétben sohasem irigykedett a vaiṣṇavákra. Nem zavarta meg, ha veszély fenyegette, és sem közvetlenül, sem közvetve nem érdekelték a Védákban leírt gyümölcsöző cselekedetek. Mindent, ami anyagi, haszontalannak tekintett, ezért teljesen mentes volt az anyagi vágyaktól. Mindig uralkodott az érzékei és az életlevegője fölött, s mivel értelme és eltökéltsége megingathatatlan volt, legyőzött minden kéjes vágyat.

7.4.34. vers: Ó, király! Prahlāda Mahārāja jó tulajdonságait a művelt szentek és vaiṣṇavák a mai napig dicsőítik. Ahogyan a nagyszerű tulajdonságok mindig jelen vannak az Istenség Legfelsőbb Személyiségében, úgy bhaktájában, Prahlāda Mahārājában is örökké léteznek.

7.4.35. vers: Ó, Yudhiṣṭhira király! Egy olyan társaságban, ahol szentekről és bhaktákról beszélnek, még a démonok ellenségei, a félistenek is    —    rólad nem is beszélve    —    megemlítenék Prahlāda Mahārāját, mint a legjobb példát a kiváló bhaktára.

7.4.36. vers: Ki tudná felsorolni Prahlāda Mahārāja számtalan transzcendentális tulajdonságát? Rendíthetetlenül hitt Vāsudevában, az Úr Kṛṣṇában [Vasudeva fiában], és tiszta odaadása volt Iránta. Ragaszkodása az Úr Kṛṣṇához természetes volt, hiszen korábban már odaadó szolgálatot végzett. Noha nagyszerű tulajdonságait nem lehet számba venni, mind azt bizonyítják, hogy nagy lélek [mahātmā] volt.

7.4.37. vers: Prahlāda Mahārāját már gyermekkorában sem érdekelték a gyerekes játékok. Lemondott valamennyiről, s a Kṛṣṇa-tudatban teljesen elmélyülve szótlan és tétlen maradt. Elméje örökké a Kṛṣṇa-tudat hatása alatt állt, ezért nem értette, hogy az egész világ az érzékkielégítés tetteibe merülve forog tengelye körül.

7.4.38. vers: Prahlāda Mahārāja örökké Kṛṣṇáról szóló gondolataiba merült. Mivel az Úr mindig átölelte őt, nem volt a tudatában, hogyan végzi a test szükségleteit szolgáló cselekedeteket, azaz hogyan ül, jár, eszik, fekszik, iszik és beszél    —    mindezek automatikusan történtek.

7.4.39. vers: Amiatt, hogy a Kṛṣṇa-tudat fejlett síkját érte el, néha sírt, néha nevetett, néha ujjongott, néha pedig hangosan énekelt.

7.4.40. vers: Néha, amikor meglátta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, aggodalmában hangosan kiáltozni kezdett utána. Néha örömében egészen megfeledkezett magáról, és eksztázisában táncra perdült, néha pedig Kṛṣṇáról szóló gondolataiba merülve úgy érezte, azonos Vele, s ezért a kedvteléseit utánozta.

7.4.41. vers: Az Úr lótuszkezének érintését érezve néha lelki boldogság árasztotta el, elnémult, s egész teste borzongott. Az Úr iránti szeretetében félig zárt szeméből könnyek csordultak ki.

7.4.42. vers: Prahlāda Mahārāja amiatt, hogy olyan tökéletes, tiszta bhakták társaságában lehetett, akiket semmi sem kötött az anyagi világhoz, örökké az Úr lótuszlábát szolgálta. Amikor teljes eksztázisa közben látták a testén megnyilvánuló jeleket, a szegényes lelki megértéssel rendelkezők mind megtisztultak    —    Prahlāda Mahārāja transzcendentális gyönyörrel áldotta meg őket.

7.4.43. vers: Kedves Yudhiṣṭhira királyom! Hiraṇyakaśipu démon kínozta ezt a nagyszerű, szerencsés bhaktát, Prahlādát, noha a saját fia volt.

7.4.44. vers: Yudhiṣṭhira Mahārāja így szólt: Ó, félistenek legnagyobb szentje, ó, legnagyszerűbb lelki vezető! Hogyan okozhatott Hiraṇyakaśipu oly sok szenvedést Prahlāda Mahārājának, a tiszta, kiváló szentnek, amikor Prahlāda a saját fia volt? Erről szeretnék hallani most tőled!

7.4.45. vers: Az apa és az anya mindig szeretik gyermekeiket. Ha a gyerekek nem engedelmeskednek a szüleiknek, azok megbüntetik őket    —    nem rosszakaratból, hanem azért, hogy tanítsák gyermekeiket, a saját érdekükben. Hogyan bánthatott Hiraṇyakaśipu, Prahlāda Mahārāja apja egy ilyen nemes jellemű fiút? Ezt szeretném én tudni.

7.4.46. vers: Yudhiṣṭhira Mahārāja tovább kérdezett: Hogyan tudott egy apa ilyen kegyetlenül bánni egy kiváló, engedelmes, jó magaviseletű és az apját tisztelő fiúval? Ó, brāhmaṇa, ó, mester! Sohasem hallottam még ilyen ellentmondásról, hogy egy szerető atya azzal a szándékkal büntesse meg nemes lelkű fiát, hogy megölje! Kérlek, oszlasd el kétségeinket ezzel kapcsolatban!