HU/SB 7.4.36


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


36. VERS

guṇair alam asaṅkhyeyair
māhātmyaṁ tasya sūcyate
vāsudeve bhagavati
yasya naisargikī ratiḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

guṇaiḥ—lelki tulajdonságokkal; alam—mi szükség; asaṅkhyeyaiḥ—megszámlálhatatlanok; māhātmyam—a nagyság; tasya—az övé (Prahlāda Mahārājáé); sūcyate—utal; vāsudeve—az Úr Kṛṣṇának, Vasudeva fiának; bhagavati—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; yasya—akinek; naisargikī—természetes; ratiḥ—ragaszkodás.


FORDÍTÁS

Ki tudná felsorolni Prahlāda Mahārāja számtalan transzcendentális tulajdonságát? Rendíthetetlenül hitt Vāsudevában, az Úr Kṛṣṇában [Vasudeva fiában], és tiszta odaadása volt Iránta. Ragaszkodása az Úr Kṛṣṇához természetes volt, hiszen korábban már odaadó szolgálatot végzett. Noha nagyszerű tulajdonságait nem lehet számba venni, mind azt bizonyítják, hogy nagy lélek [mahātmā] volt.


MAGYARÁZAT

Jayadeva Gosvāmī a tíz inkarnációhoz szóló imáiban így szól: keśava dhṛta-narahari-rūpa jaya jagad-īśa hare. Prahlāda Mahārāja az Úr Nṛsiṁha bhaktája volt, aki Keśava, Maga Kṛṣṇa. Ezért amikor ez a vers azt mondja, hogy vāsudeve bhagavati, tudnunk kell, hogy Prahlāda Mahārāja ragaszkodása Nṛsiṁhadeva iránt Kṛṣṇa, Vāsudeva, vagyis Vasudeva fia iránti ragaszkodás volt. Prahlāda Mahārāját éppen ezért nagy mahātmānak nevezik. A Bhagavad-gītāban (BG 7.19) Maga az Úr erősíti meg:

bahūnāṁ janmanām ante
jñānavān māṁ prapadyate
vāsudevaḥ sarvam iti
sa mahātmā sudurlabhaḥ

„Sok-sok születés és halál után az igazi tudást elsajátító ember átadja magát Nekem, mert tudja, hogy Én vagyok minden ok oka, és Rajtam kívül nem létezik semmi. Az ilyen nagy lélek bizony ritka.” Rendkívül ritka az olyan nagy lélek, aki Kṛṣṇának, Vasudeva fiának a nagy bhaktája. Prahlāda Mahārāja Kṛṣṇa iránti ragaszkodásáról a következő vers beszél. Kṛṣṇa-graha-gṛhītātmā: szívét mindig csordultig töltötték a Kṛṣṇáról szóló gondolatok, s így ő a Kṛṣṇa-tudatú bhakták példaképe.