HU/SB 7.4.38


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


38. VERS

āsīnaḥ paryaṭann aśnan
śayānaḥ prapiban bruvan
nānusandhatta etāni
govinda-parirambhitaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

āsīnaḥ—amikor ült; paryaṭan—amikor ment; aśnan—amikor evett; śayānaḥ—amikor lefeküdt; prapiban—amikor ivott; bruvan—amikor beszélt; na—nem; anusandhatte—tudta; etāni—mindezek a cselekedetek; govinda—az Istenség Legfelsőbb Személyisége által, aki életet ad az érzékeknek; parirambhitaḥ—megölelve.


FORDÍTÁS

Prahlāda Mahārāja örökké Kṛṣṇáról szóló gondolataiba merült. Mivel az Úr mindig átölelte őt, nem volt a tudatában, hogyan végzi a test szükségleteit szolgáló cselekedeteket, azaz hogyan ül, jár, eszik, fekszik, iszik és beszél    —    mindezek automatikusan történtek.


MAGYARÁZAT

A kisgyerek, amíg anyja gondoskodik róla, nem tudja, hogyan teljesülnek testi szükségleteit, hogyan eszik, alszik, fekszik vagy ürít. Csak ül elégedetten az anyja ölében. Prahlāda Mahārāja is éppen olyan volt, mint egy kisgyerek, akire Govinda vigyáz. Testének szükséges működése tudtán kívül ment végbe. Govinda úgy gondoskodott Prahlāda Mahārājáról, ahogyan az apa és az anya gondoskodik gyermekéről, s közben Prahlāda Mahārāja örökké csak Govindára gondolt. Ez a Kṛṣṇa-tudat. Prahlāda Mahārāja a legjobb példa a Kṛṣṇa-tudatú tökéletességre.