HU/SB 7.6.19
19. VERS
- na hy acyutaṁ prīṇayato
- bahv-āyāso ’surātmajāḥ
- ātmatvāt sarva-bhūtānāṁ
- siddhatvād iha sarvataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; hi—valójában; acyutam—a tévedhetetlen Istenség Legfelsőbb Személyiségét; prīṇayataḥ—elégedetté téve; bahu—sok; āyāsaḥ—törekvés; asura-ātma-jāḥ—ó, démonok fiai; ātmatvāt—mivel bensőséges kapcsolata van a Felsőlélekkel; sarva-bhūtānām—minden élőlénynek; siddhatvāt—mivel megalapozott; iha—ebben a világban; sarvataḥ—minden irányban, mindenkor és minden szempontból.
FORDÍTÁS
Ó, démonok fiai! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Nārāyaṇa az eredeti Felsőlélek, minden élőlény atyja. Éppen ezért bárki, még egy gyerek vagy öregember is könnyedén, bármilyen körülmények között elégedetté teheti és imádhatja Őt. Az élőlények és az Istenség Legfelsőbb Személyisége közötti kapcsolat örök, ezért az Úrnak nem nehéz örömet okozni.
MAGYARÁZAT
Itt a következő kérdés merülhet fel: Ha arra az emberre, aki valóban nagyon ragaszkodik a családi élethez, ám lemond róla, hogy az Úr szolgálatához ragaszkodjon, ugyanolyan erőfeszítések és nehézségek várnak, akkor mi haszna, hogy vállalja az Úr szolgálata során felmerülő nehézségeket? Ez azonban csak üres kifogás. Az Úr így szól a Bhagavad-gītāban (BG 14.4):
- sarva-yoniṣu kaunteya
- mūrtayaḥ sambhavanti yāḥ
- tāsāṁ brahma mahad yonir
- ahaṁ bīja-pradaḥ pitā
„Ó, Kuntī fia! Tudnod kell, hogy az anyagi természetben minden faj születés által jöhet létre, s Én vagyok a magot adó atya.” A Legfelsőbb Úr, Nārāyaṇa valamennyi élőlény nemzőatyja, mert az élőlények a Legfelsőbb Úr szerves részei (mamaivāṁśo... jīva-bhūtaḥ (BG 15.7)). Ahogyan apa és fia között nem okoz gondot a bensőséges kapcsolat megteremtése, úgy a Nārāyaṇa és az élőlények közötti természetes, bensőséges kapcsolatot sem nehéz visszaállítani. Svalpam apy asya dharmasya trāyate mahato bhayāt: azt, aki akár csak egy parányi odaadó szolgálatot is végez, Nārāyaṇa kész megvédeni a legnagyobb veszélytől is. Jó példa erre Ajāmila. Ajāmila nagyon sok bűnt elkövetett, s így eltávolodott az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, és Yamarāja nagyon szigorú büntetést rótt ki rá. Mivel azonban a halála óráján Nārāyaṇa nevét énekelte — noha nem a Legfelsőbb Urat, Nārāyaṇát hívta, hanem Nārāyaṇa nevű fiát —, kiszabadult Yamarāja kezei közül. Ahhoz tehát, hogy Nārāyaṇát elégedetté tegyük, nincs szükség olyan sok erőfeszítésre, mint ha családunkat, közösségünket vagy nemzetünket akarnánk elégedetté tenni. Arra is láttunk már példát, hogy fontos politikai vezetőket öltek meg csupán a viselkedésükben megmutatkozó parányi eltérés miatt. A társadalmat, a családot, a közösséget és a nemzetet tehát rendkívül nehéz elégedetté tenni. Nārāyaṇának azonban egyáltalán nem nehéz a kedvében járni — sőt, nagyon könnyű.
Kötelességünk, hogy újra életre keltsük kapcsolatunkat Nārāyaṇával. Próbálkozásunk már akkor sikerrel fog járni, ha egy parányi erőfeszítést teszünk ennek érdekében, de ha úgynevezett családunkat, társadalmunkat és nemzetünket akarjuk elégedetté tenni, sohasem leszünk sikeresek, még akkor sem, ha igyekszünk egész életünket ennek áldozni. Az a puszta igyekezet, amellyel a śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ (SB 7.5.23) odaadó szolgálatát végezzük, vagyis az Úr szent nevét hallgatjuk és énekeljük, sikeressé tehet bennünket, s örömet okozhatunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Śrī Caitanya Mahāprabhu ezért a következőképpen adta áldását: paraṁ vijayate śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtanam. „Minden dicsőséget a Śrī Kṛṣṇa saṅkīrtanának!” Ha valaki igazán vágyik arra az áldásra, melyet ez az emberi létforma kínál, az Úr szent nevét kell énekelnie.