HU/SB 7.6.25
25. VERS
- tuṣṭe ca tatra kim alabhyam ananta ādye
- kiṁ tair guṇa-vyatikarād iha ye sva-siddhāḥ
- dharmādayaḥ kim aguṇena ca kāṅkṣitena
- sāraṁ juṣāṁ caraṇayor upagāyatāṁ naḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tuṣṭe—amikor elégedett; ca—szintén; tatra—az; kim—mi; alabhyam—elérhetetlen; anante—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; ādye—minden dolog eredeti forrása, minden ok oka; kim—mi szükség; taiḥ—velük; guṇa-vyatikarāt—az anyagi természet kötőerőinek működései miatt; iha—ebben a világban; ye—ami; sva-siddhāḥ—automatikusan elérhető; dharma-ādayaḥ—az anyagi fejlődés három alapelve, a vallás, az anyagi gyarapodás és az érzékkielégítés; kim—mi szükség; aguṇena—azzal, hogy felszabadulva a Legfelsőbbe merül; ca—és; kāṅkṣitena—kívánt; sāram—lényeg; juṣām—megízlelve; caraṇayoḥ—az Úr két lótuszlábának; upagāyatām—akik az Úr tulajdonságait dicsőítik; naḥ—miénk.
FORDÍTÁS
Nincs olyan, amit azok a bhakták, akik örömet okoztak az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, minden ok okának és minden dolog eredeti forrásának, ne érhetnének el. Az Úr a lelki tulajdonságok végtelen tengerének tárháza. Miért kellene hát az anyagi természet kötőerői fölött álló transzcendentális bhaktáknak a vallás, az anyagi gyarapodás, az érzékkielégítés és a felszabadulás útját követniük, melyek a természet kötőerőinek hatása alatt bárki számára elérhetőek? Mi, bhakták, örökké az Úr lótuszlábát dicsőítjük, ezért semmit sem kell kérnünk, ami a dharmával, a kāmával, az arthával és a mokṣával kapcsolatos.
MAGYARÁZAT
Egy fejlett civilizációban az emberek vallásosak akarnak lenni, jó anyagi helyzetre vágynak, a legteljesebb mértékben elégedetté szeretnék tenni az érzékeiket, és végül el akarják érni a felszabadulást. Ezeket a dolgokat azonban nem szabad felmagasztalnunk és kívánatosaknak neveznünk. Egy bhakta nagyon könnyen elérheti mindezt. Bilvamaṅgala Ṭhākura azt mondta: muktiḥ svayaṁ mukulitāñjali sevate ’smān dharmārtha-kāma-gatayaḥ samaya-pratīkṣāḥ. A felszabadulás örökké parancsra készen áll a bhakta ajtajában. A vallás terén tett anyagi fejlődés, az anyagi gyarapodás, az érzékkielégítés és a felszabadulás pusztán arra várnak, hogy az első adandó alkalommal szolgálhassák a bhaktát. A bhakta már transzcendentális szinten áll, nincs szüksége további fejlődésre ahhoz, hogy felszabaduljon. A Bhagavad-gītā (BG 14.26) megerősíti: sa guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate, a bhakta transzcendentálisan az anyagi természet három kötőerejének működései és visszahatásai fölött áll, mert a Brahman-síkra érkezett.
Prahlāda Mahārāja azt mondta: aguṇena ca kāṅkṣitena, ha valaki az Úr lótuszlábának transzcendentális szerető szolgálatát végzi, nincs szüksége semmire a dharma, az artha, a kāma vagy a mokṣa tekintetében. A Śrīmad-Bhāgavatam, e transzcendentális irodalom elején ezért azt olvashatjuk: dharmaḥ projjhita-kaitavo ’tra (SB 1.1.2). A dharma, az artha, a kāma és a mokṣa kaitava — hamis és fölösleges. Nirmatsarāṇām, azok, akik teljesen fölötte állnak a különállóság anyagi tetteinek, azaz nem tesznek különbséget az „enyém” és a „tiéd” között, csupán az Úr odaadó szolgálatát végzik, valóban alkalmasak arra, hogy elfogadják a bhāgavata-dharmát (dharmān bhagavatān iha). Mivel nirmatsarák, azaz senkire sem irigyek, mindenkit — még az ellenségeiket is — bhaktákká akarnak változtatni. Ezzel kapcsolatban Śrīla Madhvācārya megjegyzi: kāṅkṣate mokṣa-gam api sukhaṁ nākāṅkṣato yathā. A bhakták nem vágynak semmilyen anyagi boldogságra, még a felszabadulásból származó boldogságra sem. Ezt úgy nevezik, hogy anyābhilāṣitā-śūnyaṁ jñāna-karmādy-anāvṛtam. A karmīk anyagi boldogságra, a jñānīk felszabadulásra vágynak, a bhakta azonban nem vágyik semmire, egyszerűen csak elégedett azzal, hogy transzcendentális szerető szolgálatot végezhet az Úr lótuszlábánál, és dicsőíti Őt mindenhol prédikálása során, ami az élete és a lelke.