HU/SB 7.6.5
5. VERS
- tato yateta kuśalaḥ
- kṣemāya bhavam āśritaḥ
- śarīraṁ pauruṣaṁ yāvan
- na vipadyeta puṣkalam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ—ezért; yateta—törekedjen; kuśalaḥ—az okos ember, akit érdekel az élet végső célja; kṣemāya—az élet valódi áldására, vagyis arra, hogy megszabaduljon az anyagi kötelékektől; bhavam āśritaḥ—aki az anyagi létben van; śarīram—a test; pauruṣam—emberi; yāvat—amíg; na—nem; vipadyeta—elbukik; puṣkalam—szilárd és erős.
FORDÍTÁS
Ezért az anyagi létezés során [bhavam āśritaḥ] annak, aki teljes mértékben képes arra, hogy különbséget tegyen jó és rossz között, arra kell törekednie, hogy amíg teste ellenálló és erős, és nem vett még rajta erőt a sorvadás, elérje az élet legmagasztosabb célját.
MAGYARÁZAT
Prahlāda Mahārāja a fejezet elején kijelentette: kaumāra ācaret prājñāḥ. A prājña szó arra az emberre utal, aki tapasztalt, és különbséget tud tenni a helyes és a helytelen között. Az ilyen embernek nem szabad az energiáját és értékes emberi életét arra vesztegetnie, hogy anyagi helyzete tökéletesítése érdekében úgy dolgozzon, mint egy macska vagy egy kutya.
Ebben a versben az egyik szónak kétféle olvasata van: bhavam āśritaḥ és bhayam āśritaḥ. De bármelyik jelentést fogadjuk el, ugyanarra a következtetésre fogunk jutni. A bhayam āśritaḥ arra utal, hogy a materialista életmód mindig rettegéssel teli, mert az ilyen élet során minden lépésnél veszély leselkedik ránk. A materialista élet aggodalmakkal és félelemmel (bhayam) van teli. Ha a bhavam āśritaḥ változatot fogadjuk el, a bhavam szó szintén a fölösleges nehézségekre és gondokra utal. A Kṛṣṇa-tudat hiányában az ember a bhavamba kerül, ahol a születés, a halál, az öregkor és a betegség örökös kínjainak van kitéve. Bizonyos tehát, hogy az embert rengeteg aggodalom gyötri.
Az emberi társadalmat a brāhmaṇák, kṣatriyák, vaiśyák és śūdrák társadalmi rendszerére kell felosztani, de odaadó szolgálatot mindenki végezhet. Ha valaki odaadó szolgálat nélkül akar élni, akkor pozíciójának mint brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya vagy śūdra kétségkívül semmi értelme. Sthānād bhraṣṭāḥ patanty adhaḥ, mondják az írások: tartozhat valaki akár egy rangosabb, akár egy alacsonyabb rendű osztályhoz, ha nem Kṛṣṇa-tudatú, elkerülhetetlenül mélyebbre süllyed. A józan ember tehát mindig fél attól, hogy elveszíti pozícióját. Ez szabály. Nem szabad, hogy visszaessünk abból a helyzetből, ahová felemelkedtünk. Az élet legfőbb célját csak addig vagyunk képesek elérni, amíg testünk erős és egészséges. Éljünk tehát úgy, hogy elménk és értelmünk mindig egészséges és erős maradjon, hogy különbséget tudjunk tenni az élet célja és a gondokkal teli élet között. Egy bölcs embernek így kell cselekednie, s meg kell tanulnia különbséget tenni a jó és a rossz között. Így elérheti az élet célját.