HU/SB 7.6.6
6. VERS
- puṁso varṣa-śataṁ hy āyus
- tad-ardhaṁ cājitātmanaḥ
- niṣphalaṁ yad asau rātryāṁ
- śete ’ndhaṁ prāpitas tamaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
puṁsaḥ—minden emberi lénynek; varṣa-śatam—száz év; hi—valójában; āyuḥ—az élet hossza; tat—annak; ardham—fele; ca—és; ajita-ātmanaḥ—annak, aki az érzékeinek a szolgája; niṣphalam—haszon nélkül, értelmetlenül; yat—mert; asau—az az ember; rātryām—éjjel; śete—alszik; andham—tudatlanság (elfelejtve testét és lelkét); prāpitaḥ—teljesen eluralkodik rajta; tamaḥ—a sötétség.
FORDÍTÁS
Az emberi lény legfeljebb száz évig élhet. Ám aki nem képes uralkodni az érzékein, az az évei felét végérvényesen elveszíti, mert amiatt, hogy a tudatlanság keríti hatalmába, tizenkét órát alszik éjszaka. Az ilyen ember így csak ötven évet él.
MAGYARÁZAT
Az Úr Brahmā, az emberi lény és a hangya egyaránt száz évig élnek, de száz évig tartó életük különbözik egymástól. Ez a világ relatív, és relatív időpillanatai különböznek egymástól. Brahmā száz éve tehát nem ugyanaz, mint az emberi lény száz éve. A Bhagavad-gītāból (BG 8.17) megtudhatjuk, hogy Brahmā napjának tizenkét órája 4 300 000 x 1000 évvel egyenlő (sahasra-yuga-paryantam ahar yad brahmaṇo viduḥ). A varṣa-śatam, a száz év tehát az időnek, az adott személynek és a körülményeknek megfelelően relatív és eltérő. A versben megadott számítás az emberekre nézve általánosan igaz. Noha legfeljebb száz évig élünk, az alvás miatt ötven évet elveszítünk. Az evés, az alvás, a nemi élet és a félelem okozta védekezés a test négy szükséglete, ahhoz azonban, hogy a lelki tudatban fejlődni kívánó ember az élet teljes hosszát kihasználja, le kell csökkentenie ezeket a tevékenységeket. Ez lehetővé teszi majd, hogy teljes mértékben kihasználja az életét.