HU/SB 7.8.32
32. VERS
- saṭāvadhūtā jaladāḥ parāpatan
- grahāś ca tad-dṛṣṭi-vimuṣṭa-rociṣaḥ
- ambhodhayaḥ śvāsa-hatā vicukṣubhur
- nirhrāda-bhītā digibhā vicukruśuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saṭā—az Úr Nṛsiṁhadeva sörényével; avadhūtāḥ—megrázott; jaladāḥ—a felhők; parāpatan—szétoszlottak; grahāḥ—az égitestek; ca—és; tat-dṛṣṭi—ragyogó pillantása által; vimuṣṭa—elvéve; rociṣaḥ—akinek ragyogása; ambhodhayaḥ—az óceánok és a tengerek vize; śvāsa-hatāḥ—az Úr Nṛsiṁhadeva légzésétől megütve; vicukṣubhuḥ—felkavarodtak; nirhrāda-bhītāḥ—Nṛsiṁhadeva üvöltésétől megrémülve; digibhāḥ—az otthonukat őrző elefántok; vicukruśuḥ—felüvöltöttek.
FORDÍTÁS
Nṛsiṁhadeva sörénye megremegtette és szétoszlatta a felhőket, sugárzó szeme elhomályosította az égitestek ragyogását, lélegzete pedig felkavarta a tengerek és óceánok vizét. Üvöltése hallatán a világ összes elefántja felbőgött félelmében.
MAGYARÁZAT
Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 10.41) így szól:
- yad yad vibhūtimat sattvaṁ
- śrīmad ūrjitam eva vā
- tat tad evāvagaccha tvaṁ
- mama tejo-’ṁśa-sambhavam
„Tudd meg, hogy minden fenséges, gyönyörű és dicsőséges teremtmény pompám szikrájából születik csupán!” Az égen található bolygók és csillagok ragyogása nem más, mint az Úr ragyogásának részleges megnyilvánulása. A különféle élőlények számtalan csodálatos tulajdonsággal rendelkeznek, de minden rendkívüli dolog pusztán része az Úr tejasának, ragyogásának vagy sugárzásának. A tengerek és óceánok hatalmas hullámai és a többi csoda az Istenség Legfelsőbb Személyisége teremtésében mind jelentéktelenné válnak, amikor az Úr különleges formájában alászáll ebbe az anyagi világba. Az Ő személyes, mindent felülmúló transzcendentális tulajdonságai mellett minden jelentéktelenné válik.