HU/SB 7.9.19
19. VERS
- bālasya neha śaraṇaṁ pitarau nṛsiṁha
- nārtasya cāgadam udanvati majjato nauḥ
- taptasya tat-pratividhir ya ihāñjaseṣṭas
- tāvad vibho tanu-bhṛtāṁ tvad-upekṣitānām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bālasya—egy kisgyereké; na—nem; iha—ebben a világban; śaraṇam—menedék (védelem); pitarau—az apa és az anya; nṛsiṁha—ó, Uram, Nṛsiṁhadeva; na—sem; ārtasya—egy embernek, aki valamilyen betegségtől szenved; ca—szintén; agadam—gyógyszer; udanvati—az óceán vizében; majjataḥ—egy fuldoklónak; nauḥ—a hajó; taptasya—annak, aki az anyagi gyötrelmektől szenved; tat-pratividhiḥ—közömbösítés (melyet az anyagi lét szenvedéseinek megszüntetése érdekében találnak ki); yaḥ—ami; iha—ebben az anyagi világban; añjasā—nagyon könnyen; iṣṭaḥ—elfogadott (mint gyógyír); tāvat—hasonlóan; vibho—ó, Uram, ó, Legfelsőbb; tanu-bhṛtām—az élőlényeknek, akik anyagi testbe kerültek; tvat-upekṣitānām—akikkel nem törődsz, és akiket nem fogadsz el.
FORDÍTÁS
Ó, Uram, Nṛsiṁhadeva, ó, Legfelsőbb! Testi életfelfogásuknak köszönhetően azok a megtestesült lelkek, akikkel nem törődsz, s akikről nem gondoskodsz, semmit sem tehetnek javulásuk érdekében. Bármilyen gyógyírt fogadnak el, az segíthet ugyan egy ideig rajtuk, de hatása mégis átmeneti csupán. Egy apa és egy anya nem képes megvédeni a gyermekét, az orvos és a gyógyszer nem tud segíteni a szenvedő betegen, és a hajó az óceánon nem tudja megmenteni a fuldoklót.
MAGYARÁZAT
A szülői gondoskodás, a különféle betegségek gyógyítására szolgáló orvosságok, valamint a vízen, a levegőben és a földön a védelmet biztosító eszközök formájában mindig arra törekszünk, hogy megszabaduljunk az anyagi világ különféle szenvedéseitől. Nincs azonban olyan út, amely valóban megvédhetne bennünket. Ezek a módszerek átmenetileg eredményesek lehetnek, de nincs tartós hasznuk. Hiába van ott az anya és az apa, nem védhetik meg gyermeküket a váratlan haláltól, a betegségektől és a többi gyötrelemtől. Senki sem segíthet, még a szülők sem. Végső soron az Úr ad oltalmat, és aki Nála keres menedéket, az védelmet kap, efelől nincs kétség. Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 9.31) kijelenti: kaunteya pratijānīhi na me bhaktaḥ praṇaśyati. „Ó, Kuntī fia, hirdesd bátran: az Én hívem nem vész el soha!” Ha tehát valakit nem védelmez az Úr kegye, semmilyen gyógyír sem lehet hatásos. Teljes mértékben az Úr indokolatlan kegyére kell bíznunk magunkat. Mindennapi kötelességként természetesen el kell fogadnunk más orvosságokat is, de senki sem védelmezheti meg azt, akivel az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem törődik. Ebben az anyagi világban mindenki igyekszik enyhíteni az anyagi természet csapásait, végső soron azonban mindenkit teljes mértékben az anyagi természet irányít. Ezért annak ellenére, hogy az úgynevezett filozófusok és tudósok megpróbálnak felülkerekedni az anyagi természet támadásain, mindeddig nem jártak sikerrel. Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 13.9) azt mondja, hogy az anyagi világban négy dolog jelenti az igazi szenvedést: janma-mṛtyu-jarā-vyādhi (születés, halál, öregkor és betegség). A világ történelme során még senkinek sem sikerült felülemelkednie ezeken a gyötrelmeken, melyeket az anyagi természet okoz. Prakṛteḥ kriyamāṇāni guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ (BG 3.27). A természet (prakṛti) olyan erős, hogy senki sem képes legyőzni szigorú törvényeit. A magukat tudósoknak, filozófusoknak, hívőknek és politikusoknak nevező embereknek arra a következtetésre kell jutniuk, hogy nem tudnak lehetőséget ajánlani az emberek számára. Lelkes propagandát kell szervezniük, hogy felébresszék és a Kṛṣṇa-tudat síkjára emeljék a társadalmat. A mi alázatos törekvésünk arra, hogy az egész világon prédikáljuk a Kṛṣṇa-tudatú mozgalmat, az egyetlen gyógyír, amely békés és boldog életet eredményezhet. A Legfelsőbb Úr kegye nélkül (tvad-upekṣitānām) sohasem lehetünk boldogok. Ha továbbra sem tesszük elégedetté legfelsőbb atyánkat, sohasem leszünk boldogok az anyagi világban, sem a felsőbb, sem az alsóbb bolygórendszerekben.