HU/SB 7.9.36


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


36. VERS

evaṁ sahasra-vadanāṅghri-śiraḥ-karoru-
nāsādya-karṇa-nayanābharaṇāyudhāḍhyam
māyāmayaṁ sad-upalakṣita-sanniveśaṁ
dṛṣṭvā mahā-puruṣam āpa mudaṁ viriñcaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

evam—ily módon; sahasra—ezer és ezer; vadana—arcok; aṅghri—lábak; śiraḥ—fejek; kara—kezek; uru—combok; nāsa-ādya—orrok stb.; karṇa—fülek; nayana—szemek; ābharaṇa—különféle ékességek; āyudha—különféle fegyverek; āḍhyam—rendelkezve vele; māyā-mayam—a határtalan energia bemutatta; sat-upalakṣita—különböző jelekben mutatkozik meg; sanniveśam—egyesülnek; dṛṣṭvā—látván; mahā-puruṣam—az Istenség Legfelsőbb Személyiségét; āpa—elérte; mudam—a transzcendentális gyönyört; viriñcaḥ—az Úr Brahmā.


FORDÍTÁS

Az Úr Brahmā ekkor látta, hogy ezer és ezer arcod, lábad, fejed, kezed, combod, orrod, füled és szemed van. Csodálatos ruhát viseltél, s különféle ékességek és fegyverek díszítettek. Amikor megpillantott Téged az Úr Viṣṇu formájában, transzcendentális jellemzőiddel és testeddel, s látta, hogy lábad az alsó bolygórendszerektől terjed tova, transzcendentális gyönyört érzett.


MAGYARÁZAT

Az Úr Brahmā teljesen tiszta volt, ezért láthatta az Úr eredeti Viṣṇu-formáját, melynek sok ezer arca és alakja van. Ezt a folyamatot önmegvalósításnak nevezik. A valódi önmegvalósítás nem az Úr személytelen sugárzásának érzékeléséből áll, hanem azt jelenti, hogy szemtől szemben megpillantjuk az Úr transzcendentális formáját. Ahogyan ez a vers nagyon érthetően kijelenti, az Úr Brahmā a Legfelsőbb Urat mahā-puruṣaként, az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként látta. Arjuna ugyancsak így látta Kṛṣṇát, s ezért így szólt az Úrhoz: paraṁ brahma paraṁ dhāma pavitraṁ paramaṁ bhavān puruṣaṁ śāśvataṁ divyam (BG 10.12). „Te vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a legvégső hajlék, a legtisztább, az Abszolút Igazság. Te vagy az örök, transzcendentális és eredeti személy, a megszületetlen, a leghatalmasabb.” Az Úr parama-puruṣa, a legfelsőbb forma. Puruṣaṁ śāśvatam: örökké Ő a legfelsőbb élvező. Nem az történik, hogy a személytelen Brahman felölt egy formát; éppen ellenkezőleg: a személytelen Brahman-ragyogás az Úr legfelsőbb formájából árad. Amikor Brahmā megtisztult, láthatta az Úr legfelsőbb formáját. A személytelen Brahmannak nem lehetnek fejei, orrai, fülei, karjai és lábai. Ez lehetetlen, hiszen ezek az Úr formájának a sajátságai.

A māyāmayam szó jelentése „lelki tudás”. Ezt Madhvācārya magyarázza meg. Māyāmayaṁ jñāna-svarūpam. Nem szabad azt hinnünk, hogy az Úr formáját leíró māyāmayam szó „illúzió”-t jelent. Az Úr formája valóságos, és megpillantása a tökéletes tudás eredménye. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 7.19) is megerősíti: bahūnāṁ jamnanām ante jñānavān māṁ prapadyate. A jñānavān szó arra a személyre utal, aki tökéletes tudással rendelkezik. Ő láthatja az Urat, az Istenség Személyiségét, ezért meghódol Neki. Az Urat örökké arc, orr, fül stb. jellemzi. Ha valaki nem rendelkezik ilyen testtel, nem lehet boldog. Az Úr azonban sac-cid-ānanda-vigraha, jelentik ki a śāstrák (īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ). Amikor valaki tökéletes transzcendentális gyönyört érez, megpillanthatja az Úr legfelsőbb formáját (vigraháját). Ezzel kapcsolatban Śrīla Madhvācārya azt mondja:

gandhākhyā devatā yadvat
pṛthivīṁ vyāpya tiṣṭhati
evaṁ vyāptaṁ jagad viṣṇuṁ
brahmātma-sthaṁ dadarśa ha

Az Úr Brahmā látta, hogy ahogyan az illatok és a színek áradnak szét a földben, úgy hatja át az Istenség Legfelsőbb Személyisége finom formában a kozmikus megnyilvánulást.