HU/SB 7.9.37
37. VERS
- tasmai bhavān haya-śiras tanuvaṁ hi bibhrad
- veda-druhāv atibalau madhu-kaiṭabhākhyau
- hatvānayac chruti-gaṇāṁś ca rajas tamaś ca
- sattvaṁ tava priyatamāṁ tanum āmananti
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasmai—az Úr Brahmānak; bhavān—Te, Uram; haya-śiraḥ—egy ló fejével és nyakával; tanuvam—az inkarnáció; hi—valójában; bibhrat—elfogadva; veda-druhau—két démon, akik a védikus elvek ellen voltak; ati-balau—rendkívül hatalmas; madhu-kaiṭabha-ākhyau—Madhuként és Kaiṭabhaként ismert; hatvā—megölve; anayat—átadtad; śruti-gaṇān—a különböző Védákat (a Sāma, Yajur, Ṛg és Atharva Védát); ca—és; rajaḥ tamaḥ ca—a szenvedély és a tudatlanság kötőerejét képviselve; sattvam—tiszta transzcendentális jóság; tava—Tiéd; priya-tamām—legkedvesebb; tanum—forma (mint Hayagrīva); āmananti—becsülik.
FORDÍTÁS
Drága Uram! Amikor Hayagrīvaként, lófejjel jelentél meg, elpusztítottad Madhu és Kaiṭabha démonokat, akiket a szenvedély és a tudatlanság kötőereje hatott át, s aztán átadtad a védikus tudást az Úr Brahmānak. Emiatt minden nagy szent elfogadja, hogy formáid transzcendentálisak, s nem szennyezik be őket az anyagi kötőerők.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális formájában mindig kész megvédeni a bhaktáit. Ahogy ez a vers leírja, az Úr Hayagrīva formájában elpusztított két démont, Madhut és Kaiṭabhát, amikor megtámadták az Úr Brahmāt. Napjainkban a démonok azt hiszik, hogy a teremtés kezdetén nem volt élet, ám a Śrīmad-Bhāgavatamból megtudhatjuk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége elsőként az Úr Brahmāt teremtette meg, aki tökéletes védikus megértéssel rendelkezik. Sajnálatos módon azokat, akik a Védák tudományát tanítják, például a bhaktákat, akik a Kṛṣṇa-tudatot terjesztik, néha démonok támadják meg, de tudniuk kell, hogy ezek a támadások nem árthatnak nekik, hiszen az Úr mindig kész megvédelmezni őket. A Védák adják azt a tudást, amelynek a segítségével megérthetjük az Istenség Legfelsőbb Személyiségét (vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ (BG 15.15)). Az Úr bhaktái mindig készségesen terjesztik azt a tudást, amely segít abban, hogy a Kṛṣṇa-tudaton keresztül megértsük az Urat. A démonok azonban nem érthetik meg a Legfelsőbb Urat, s így tudatlanságban és szenvedélyben élnek. Az Úr, akinek formája transzcendentális, mindig kész megölni a démonokat. Ha kifejlesztjük magunkban a jóság tulajdonságát, megérthetjük a transzcendentális Úr helyzetét, valamint azt, hogy mindig kész arra, hogy minden akadályt eltávolítson a megértéséhez vezető úton.
Röviden elmondhatjuk, hogy amikor az Úr alászáll, eredeti, transzcendentális formájában jelenik meg. A Bhagavad-gītāban (BG 4.7) így szól az Úr:
- yadā yadā hi dharmasya
- glānir bhavati bhārata
- abhyutthānam adharmasya
- tadātmānaṁ sṛjāmy aham
„Ó, Bharata leszármazottja! Bárhol legyen a vallás gyakorlása hanyatlóban, s kerüljön fölényes túlsúlyba a vallástalanság, alászállok Én Magam.” Egyszerűen ostobaság azt gondolni az Úrról, hogy Ő eredetileg személytelen, csupán elfogad egy anyagi testet, amikor személyes inkarnációként megjelenik. Amikor az Úr eljön, eredeti transzcendentális formájában jelenik meg, amely lelki és gyönyörteli. Az ostoba emberek azonban, amilyenek a māyāvādīk, képtelenek megérteni az Úr transzcendentális formáját, ezért az Úr így szidja meg őket: avajānanti māṁ mūḍhā mānuṣīṁ tanum āśritam (BG 9.11). „Az ostobák kigúnyolnak, amikor alászállok emberi alakomban.” Amikor az Úr hal, teknős, vadkan vagy valamilyen más formában megjelenik, tudnunk kell, hogy megőrzi transzcendentális helyzetét, és egyetlen dolga — ahogyan ebben a versben olvashatjuk — hatvā, a démonok elpusztítása. Az Úr azért jön el, hogy megvédelmezze a bhaktákat és megölje a démonokat (paritrāṇāya sādhūnāṁ vināśāya ca duṣkṛtām (BG 4.8)). A démonok mindig készek szembeszegülni a védikus civilizációval, ezért kétségtelen, hogy az Úr transzcendentális formája elpusztítja őket.