HU/SB 7.9.49


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


49. VERS

naite guṇā na guṇino mahad-ādayo ye
sarve manaḥ prabhṛtayaḥ sahadeva-martyāḥ
ādy-antavanta urugāya vidanti hi tvām
evaṁ vimṛśya sudhiyo viramanti śabdāt


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—sem; ete—mindezek; guṇāḥ—az anyagi természet három kötőereje; na—sem; guṇinaḥ—az anyagi természet három kötőerejének uralkodó istenségei (az Úr Brahmā, a szenvedély uralkodó istensége és az Úr Śiva, a tudatlanság uralkodó istensége); mahat-ādayaḥ—az öt elem, az érzékek és az érzéktárgyak; ye—amelyek; sarve—mind; manaḥ—az elme; prabhṛtayaḥ—és így tovább; saha-deva-martyāḥ—a félistenekkel és a halandó emberi lényekkel; ādi-anta-vantaḥ—akiknek mind van kezdetük és végük; urugāya—ó, Legfelsőbb Úr, akit minden szent magasztal; vidanti—megértik; hi—valójában; tvām—Téged, Uram; evam—így; vimṛśya—tekintetbe véve; sudhiyaḥ—minden bölcs; viramanti—felhagy; śabdāt—a Védák tanulmányozásával vagy megértésével.


FORDÍTÁS

Sem az anyagi természet három kötőereje [a sattva-guṇa, a rajo-guṇa és a tamo-guṇa], sem a három kötőerőt irányító uralkodó istenségek, sem az öt durva elem, sem az elme, sem a félistenek, sem az emberi lények nem érthetnek meg Téged, Uram, mert mindegyikük arra kényszerül, hogy megszülessen és elpusztuljon. Ezt végiggondolva azok, akik a lelki élet fejlett szintjén állnak, hozzáláttak odaadó szolgálatodhoz. Az ilyen bölcsek mit sem törődnek a Védák tanulmányozásával    —    ehelyett inkább gyakorlati odaadó szolgálatot végeznek.


MAGYARÁZAT

Bhaktyā mām abhijānāti (BG 18.55), olvashatjuk sok helyen: a Legfelsőbb Urat egyedül az odaadó szolgálat segítségével lehet megérteni. Az okos ember, a bhakta nem sokat törődik azokkal a gyakorlatokkal, melyekről a negyvenhatodik vers ír (mauna-vrata-śruta-tapo-’dhyayana-sva-dharma (SB 7.9.46)). Miután az odaadó szolgálaton keresztül megértette a Legfelsőbb Urat, nem érdekli többé a Védák tanulmányozása. Ezt tulajdonképpen a Védák is alátámasztják. Kim arthā vayam adhyeṣyāmahe kim arthā vayam vakṣyāmahe, jelentik ki. Mi haszna a számtalan védikus írás tanulmányozásának? Mi haszna oly sokféle magyarázatot fűzni hozzájuk? Vayam vakṣyāmahe. Senkinek sem kell többé a védikus írásokat tanulmányoznia, és senkinek sem kell a filozófiai spekuláció segítségével elmagyaráznia őket. A Bhagavad-gītāban (BG 2.52) szintén ez áll:

yadā te moha-kalilaṁ
buddhir vyatitariṣyati
tadā gantāsi nirvedaṁ
śrotavyasya śrutasya ca

Amikor valaki az odaadó szolgálat végzésével megérti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, felhagy a védikus írások tanulmányozásával. Máshol azt találjuk: ārādhito yadi haris tapasā tataḥ kim. Ha valaki megérti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét és szolgálatot végez Neki, nincs többé szüksége szigorú lemondásokra, vezeklésekre stb. Ha azonban valaki a szigorú lemondások és vezeklések elvégzése után sem jut el az Istenség Legfelsőbb Személyisége megértéséig, e gyakorlatok haszontalanok voltak számára.