HU/SB 8.22.8


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


8. VERS

pitāmaho me bhavadīya-sammataḥ
prahrāda āviṣkṛta-sādhu-vādaḥ
bhavad-vipakṣeṇa vicitra-vaiśasaṁ
samprāpitas tvaṁ paramaḥ sva-pitrā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

pitāmahaḥ—nagyapa; me—enyém; bhavadīya-sammataḥ—bhaktáid jóváhagyták; prahrādaḥ—Prahlāda Mahārāja; āviṣkṛta-sādhu-vādaḥ—híres, mert mindenhol bhaktaként ünneplik; bhavat-vipakṣeṇa—pusztán szembeszáll Veled; vicitra-vaiśasam—a legkülönfélébb kínzásokat kitalálva; samprāpitaḥ—szenvedett; tvam—Te; paramaḥ—a legfelsőbb menedék; sva-pitrā—saját apja által.


FORDÍTÁS

Nagyapámat, Prahlāda Mahārāját minden bhaktád elismeri, s így nagyon híres. Apja, Hiraṇyakaśipu a legkülönfélébb kínzásoknak vetette alá, ő azonban hűséges maradt, s lótuszlábadnál keresett oltalmat.


MAGYARÁZAT

Egy olyan tiszta bhakta, mint Prahlāda Mahārāja, sohasem adja fel az Istenség Legfelsőbb Személyisége menedékét, hogy valaki másnál keressen oltalmat, még akkor sem, ha számtalan megpróbáltatást kell kiállnia. Egy tiszta bhakta sohasem panaszkodik az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegye miatt. Jó példa erre Prahlāda Mahārāja. Ha megnézzük az életét, láthatjuk, hogy saját apja, Hiraṇyakaśipu rendkívüli szenvedéseket okozott neki, ő azonban soha, egy hajszálnyira sem fordította el figyelmét az Úrról. Nagyapja, Prahlāda Mahārāja nyomdokait követve Bali Mahārāja odaadása az Úr iránt megingathatatlan maradt, annak ellenére, hogy az Úr megbüntette.