HU/SB 8.3.16


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


16. VERS

guṇāraṇi-cchanna-cid-uṣmapāya
tat-kṣobha-visphūrjita-mānasāya
naiṣkarmya-bhāvena vivarjitāgama-
svayaṁ-prakāśāya namas karomi


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

guṇa—a három guṇa, az anyagi természet kötőerői (a sattva, a rajas és a tamas) által; araṇi—araṇi fával; channa—elrejtett; cit—tudásnak; uṣmapāya—Neki, akinek a tüze; tat-kṣobha—az anyagi természet kötőerői izgatásának; visphūrjita—kívül; mānasāya—Neki, akinek elméje; naiṣkarmya-bhāvena—a lelki megértés szintje miatt; vivarjita—azokban, akik feladják; āgama—védikus elvek; svayam—személyesen; prakāśāya—Neki, aki megnyilvánul; namaḥ karomi—tiszteletteljes hódolatomat ajánlom.


FORDÍTÁS

Uram! Ahogy az araṇi fa rejti magában a tüzet, úgy fednek el Téged a természet anyagi kötőerői, határtalan tudásoddal együtt. Elméd azonban ügyet sem vet a természet kötőerőinek működésére. Azoknak, akik fejlett lelki tudással rendelkeznek, nem kell engedelmeskedniük a védikus írásokban lefektetett szabályozó elveknek. Amiatt, hogy ezek a nagy lelkek transzcendentálisak, személyesen megjelensz tiszta elméjükben. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom ezért Neked!


MAGYARÁZAT

A Bhagavad-gītāban (BG 10.11) ezt olvashatjuk:

teṣām evānukampārtham
aham ajñāna-jaṁ tamaḥ
nāśayāmy ātma-bhāva-stho
jñāna-dīpena bhāsvatā

Annak a bhaktának, aki az Úr lótuszlábát a szívébe fogadta, az Úr belülről különleges kegyéből lelki megvilágosodást ad, amit jñāna-dīpának neveznek. Ezt a jñāna-dīpát az araṇi fában rejlő tűzhöz hasonlítják. A tűzáldozatok végrehajtásakor a nagy bölcsek hajdanán nem közvetlenül gyújtottak tüzet: a lángot az araṇi fából hívták elő. Hasonló módon minden élőlényt az anyagi természet kötőerői fednek be, s a tudás tüzét egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyisége tudja meggyújtani bennük, amikor a szívükbe fogadják Őt. Sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayoḥ (SB 9.4.18). Ha valaki komolyan elfogadja Kṛṣṇa lótuszlábát, aki mindenki szívében jelen van, az Úr eloszlatja minden tudatlanságát. A tudás fáklyalángjának fényében az ember a Legfelsőbb Úr kegyéből mindent azonnal és megfelelő módon megért, és eljut az önmegvalósításig. Lehet tehát, hogy egy bhakta kívülről nézve nem túlságosan művelt, ám odaadó szolgálata miatt az Istenség Legfelsőbb Személyisége belülről megvilágosítja őt. Hogyan lehetne az tudatlan, akiben az Úr belülről világosságot gyújt? A māyāvādīknak az az állítása tehát, miszerint az odaadás útja az ostobák vagy műveletlenek számára való, nem fedi a valóságot.

yasyāsti bhaktir bhagavaty akiñcanā
sarvair guṇais tatra samāsate surāḥ
(SB 5.18.12)

Ha valaki a Legfelsőbb Úr tiszta bhaktája lesz, automatikusan megnyilvánul benne minden jó tulajdonság. Az ilyen bhakta a Védák tanításai fölött áll; ő egy paramahaṁsa. A bhakta az Úr kegyéből anélkül is megtisztul és megvilágosodik, hogy végigolvasná a védikus irodalmat. „Ezért, Uram    —    mondja a bhakta    —,    tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked!”