HU/SB 8.3.6
6. VERS
- na yasya devā ṛṣayaḥ padaṁ vidur
- jantuḥ punaḥ ko ’rhati gantum īritum
- yathā naṭasyākṛtibhir viceṣṭato
- duratyayānukramaṇaḥ sa māvatu
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—sem; yasya—Ő, akinek; devāḥ—a félistenek; ṛṣayaḥ—nagy bölcsek; padam—helyzet; viduḥ—meg tudják érteni; jantuḥ—az állatokhoz hasonlóan ostoba élőlények; punaḥ—ismét; kaḥ—ki; arhati—képes; gantum—megérteni a tudományát; īritum—vagy szavakkal kifejezni; yathā—mint; naṭasya—a művész; ākṛtibhiḥ—a testi sajátságok által; viceṣṭataḥ—különféle módokon táncol; duratyaya—nagyon nehéz; anukramaṇaḥ—mozdulatai; saḥ—az az Istenség Legfelsőbb Személyisége; mā—nekem; avatu—nyújtson védelmet.
FORDÍTÁS
A vonzó jelmezbe bújt művészt, aki változatos mozdulatokkal táncol a színpadon, a közönség nem ismeri fel. Éppen így a legfelsőbb művész cselekedeteit és vonásait sem értik meg még a félistenek vagy a nagy bölcsek sem, azokról az emberekről nem is beszélve, akik éppen olyan ostobák, mint az állatok. Sem a félistenek és a bölcsek, sem az ostobák nem érthetik meg az Úr sajátságait, és nem képesek arra sem, hogy valódi helyzetét szavakkal kifejezzék. Bárcsak ez az Istenség Legfelsőbb Személyisége megvédelmezne!
MAGYARÁZAT
Hasonló felfogásról árulkodnak Kuntīdevī szavai is. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindenhol, belül és kívül egyaránt létezik, s még a szívben is jelen van. Sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭo (BG 15.15). Īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe ’rjuna tiṣṭhati (BG 18.61). Ezek a sorok arra utalnak, hogy a Legfelsőbb Urat ott találjuk a szívünkben. Számtalan yogī igyekszik megtalálni Őt. Dhyānāvasthita-tad-gatena manasā paśyanti yaṁ yoginaḥ (SB 12.13.1). Ám még a nagy yogīk, félistenek, szentek és bölcsek sem képesek megérteni e hatalmas művész testi jellemzőit, és ugyanígy képtelenek arra is, hogy mozdulatainak jelentését megértsék. Mit mondhatnánk akkor az olyan közönséges spekulálókról, mint ennek az anyagi világnak az állítólagos filozófusai? Számukra lehetetlen, hogy megértsék az Urat. Éppen ezért el kell fogadnunk a Legfelsőbb kijelentéseit, melyeket akkor hagy hátra, amikor kegyesen alászáll, hogy tanítson bennünket. Nem kell mást tennünk, mint megfogadnunk az Úr Rāmacandra, az Úr Kṛṣṇa és az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu szavait, s követnünk kell a nyomdokaikat. Így megérthetjük, miért szálltak alá inkarnációként.
- janma karma ca me divyam
- evaṁ yo vetti tattvataḥ
- tyaktvā dehaṁ punar janma
- naiti mām eti so ’rjuna
- (BG 4.9)
Ha az Úr kegyéből valaki képes megérteni az Urat, azonnal felszabadul, még ebben az anyagi testében. Anyagi testének többé nem lesz semmilyen szerepe, és minden tette, amit a testével végrehajt, Kṛṣṇa-tudatú tett lesz. Így feladhatja testét, és hazatérhet, vissza Istenhez.