HU/SB 8.5.43
43. VERS
- dravyaṁ vayaḥ karma guṇān viśeṣaṁ
- yad-yogamāyā-vihitān vadanti
- yad durvibhāvyaṁ prabudhāpabādhaṁ
- prasīdatāṁ naḥ sa mahā-vibhūtiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dravyam—az anyagi világ öt eleme; vayaḥ—az idő; karma—gyümölcsöző tettek; guṇān—az anyagi természet három kötőereje; viśeṣam—a huszonhárom elem kombinációja okozta változatok; yat—ami; yoga-māyā—az Úr teremtő energiája; vihitān—mindent megtett; vadanti—minden bölcs ember azt mondja; yat durvibhāvyam—amit valójában rendkívül nehéz megérteni; prabudha-apabādham—a művelt emberek, akik mindent tudnak, elutasítják; prasīdatām—bárcsak elégedett lenne; naḥ—velünk; saḥ—Ő; mahā-vibhūtiḥ—minden dolog irányítója.
FORDÍTÁS
Minden művelt ember azt mondja, hogy az öt elemet, az örök időt, a gyümölcsöző tetteket, az anyagi természet három kötőerejét, valamint a kötőerők által létrehozott változatosságot mind yogamāyā teremtette. Ezt az anyagi világot ezért rendkívül nehéz megérteni, ám akik nagy tudásúak, mind elutasították. Bárcsak az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki mindennek az irányítója, elégedett lenne velünk!
MAGYARÁZAT
A durvibhāvyam szó nagyon fontos ebben a versben. Senki sem értheti meg, hogyan történik minden az anyagi világban az Istenség Legfelsőbb Személyisége elrendezéséből, anyagi energiáin keresztül. Ahogyan a Bhagavad-gītā (BG 9.10) elmondja, mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sacarācaram: valójában minden az Istenség Legfelsőbb Személyisége irányításával történik. Ennyit mi is megérthetünk, ám azt, hogyan történik mindez, rendkívül nehéz felfogni. Még azt sem értjük, hogyan megy végbe minden egy adott rendszernek megfelelően a saját testünkben. A test egy kis univerzum, és ha azt sem értjük, hogyan történnek a dolgok ebben a kis univerzumban, hogyan tudnánk megérteni egy nagyobb univerzum működését? Valójában ezt az univerzumot nagyon nehéz megérteni, a tanult bölcsek mégis azt mondják — ahogy Kṛṣṇa is mondja —, hogy ez az anyagi világ duḥkhālayam aśāśvatam (BG 8.15), azaz a szenvedés és az ideiglenesség birodalma. Fel kell adnunk ezt a világot, és haza kell térnünk, vissza az Istenség Személyiségéhez. A materialisták így érvelhetnek: ha nem tudjuk megérteni az anyagi világot és működését, hogyan utasíthatjuk el? A választ a prabudhāpabādham szó adja meg. Azért kell elutasítanunk az anyagi világot, mert azok, akik ismerik a védikus bölcseletet, mind elutasítják. Annak ellenére, hogy nem vagyunk képesek megérteni, mi is az anyagi világ, készen kell állnunk arra, hogy a művelt bölcsek és főképp Kṛṣṇa tanácsával összhangban elutasítsuk. Kṛṣṇa azt mondja:
- mām upetya punar janma
- duḥkhālayam aśāśvatam
- nāpnuvanti mahātmānaḥ
- saṁsiddhiṁ paramāṁ gatāḥ
„Miután elértek Engem, a nagy lelkek, az odaadó yogīk soha többé nem térnek vissza ebbe az átmeneti, szenvedésekkel teli világba, mert már elérték a legfőbb tökéletességet.” (BG 8.15) Az embernek haza kell térnie, vissza Istenhez, mert ez az élet legtökéletesebb szintje, és Istenhez visszamenni azt jelenti, hogy elutasítjuk az anyagi világot. Noha nem érthetjük meg az anyagi világ működését, valamint azt, hogy jó-e nekünk vagy rossz, a legfelsőbb tekintély tanácsával összhangban el kell utasítanunk, és haza kell térnünk, vissza Istenhez.