HU/SB 9.13.10
10. VERS
- dehaṁ nāvarurutse ’haṁ
- duḥkha-śoka-bhayāvaham
- sarvatrāsya yato mṛtyur
- matsyānām udake yathā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
deham—egy anyagi testet; na—nem; avarurutse—vágyom elfogadni; aham—én; duḥkha-śoka-bhaya-āvaham—amely mindenféle szenvedés, bánat és félelem oka; sarvatra—mindig és mindenhol ebben az univerzumban; asya—az élőlényeké, akik anyagi testbe kerültek; yataḥ—mert; mṛtyuḥ—a halála; matsyānām—a halnak; udake—amely a vízben él; yathā—mint.
FORDÍTÁS
Nem akarok anyagi testet elfogadni, mert az ilyen test minden szenvedés, bánat és félelem forrása mindenhol az univerzumban, ahogyan a vízben élő a hal számára is az, akit a haláltól rettegve örök aggodalom gyötör.
MAGYARÁZAT
Az anyagi test a felsőbb és az alsóbb bolygórendszerben egyaránt halálra van ítélve. Az alsóbb bolygórendszerben vagy az alacsonyabb rendű fajokban az élőlény hamar meghal, a felsőbb bolygókon vagy a magasabb rendű fajokban pedig hosszú-hosszú ideig él, de a halál elkerülhetetlen. Meg kell értenünk ezt a tényt. Az emberi életformában az embernek ki kell használnia a lehetőséget, hogy tapasyát végezve véget vethet a születésnek, a halálnak, az öregkornak és a betegségnek. Ez az emberi civilizáció célja: megállítani a születés és halál ismétlődését, melyet mṛtyu-saṁsāra-vartmaninak (BG 9.3) neveznek. Ez csak akkor lehetséges, ha valaki Kṛṣṇa-tudatú, azaz eljutott az Úr lótuszlábának szolgálatáig. Másként itt kell senyvednie az anyagi világban, és el kell fogadnia egy anyagi testet, amely alá van vetve a születésnek, a halálnak, az öregkornak és a betegségnek.
E példa szerint a víz nagyon kellemes hely a hal számára, ám a halál örökös aggodalmat jelent neki, mert a nagy halak mindig fel akarják falni a kisebb halakat. Phalgūni tatra mahatām: minden élőlényt megesznek a nagyobb élőlények. Így működik az anyagi természet.
- ahastāni sahastānām
- apadāni catuṣ-padām
- phalgūni tatra mahatāṁ
- jīvo jīvasya jīvanam
„Akiknek nincs kezük, zsákmányul esnek azoknak, akiknek van; akiknek nincs lábuk, a négylábúak prédái lesznek. Az erős a gyöngébben él, és általános törvény, hogy minden élőlény egy másiknak a tápláléka.” (SB 1.13.47) Az Istenség Legfelsőbb Személyisége úgy teremtette az anyagi világot, hogy az egyik élőlény a másiknak az elesége. Így vívják harcukat az életben maradásért, s noha azt mondjuk, a legalkalmasabbak maradnak fenn, a halál elől mégsem menekülhet senki, ha nem válik az Úr tiszta bhaktájává. Hariṁ vinā naiva sṛtiṁ taranti: a születés és halál körforgásából nem menekülhet senki, ha nem lesz bhakta. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 9.3) is megerősíti. Aprāpya māṁ nivartante mṛtyu-saṁsāra-vartmani. Aki nem nyeri el Kṛṣṇa lótuszlábának menedékét, annak kétségtelenül fel-alá kell vándorolnia a születés és halál körforgásában.