HU/SB 9.15.24


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


24. VERS

tasmai sa naradevāya
munir arhaṇam āharat
sasainyāmātya-vāhāya
haviṣmatyā tapo-dhanaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tasmai—neki; saḥ—ő (Jamadagni); naradevāya—Kārtavīryārjuna királynak; muniḥ—a nagy bölcs; arhaṇam—az imádat kellékeit; āharat—felajánlotta; sa-sainya—katonáival; amātya—miniszterei; vāhāya—és a szekerek, az elefántok, a lovak vagy az emberek, akik a gyaloghintókat vitték; haviṣmatyā—mivel volt egy kāmadhenuja, egy olyan tehene, amely mindent megadott; tapaḥ-dhanaḥ—a nagy bölcs, akinek ereje egyedül a lemondásából fakadt, azaz aki lemondásokat végzett.


FORDÍTÁS

A bölcs Jamadagni, aki nagy lemondásokat végzett az erdőben, rendkívül kedvesen fogadta a királyt katonáival, minisztereivel és hordozóival együtt. Mindenről gondoskodott, ami a vendégek imádatához kellett, mivel volt egy kāmadhenu tehene, amely mindent megadott.


MAGYARÁZAT

A Brahma-saṁhitāból megtudhatjuk, hogy a lelki világ, különösen pedig Goloka Vṛndāvana bolygó, ahol Kṛṣṇa él, teli van surabhi tehenekkel (surabhīr abhipālayantam). A surabhi tehenet kāmadhenunak is nevezik. Noha Jamadagninak csak egyetlen kāmadhenuja volt, mindent megkapott tőle, amit csak kívánt. Így aztán képes volt megfelelő fogadtatásban részesíteni a királyt, számtalan követőjével, miniszterével, katonájával, jószágával és gyaloghintó-hordozójával együtt. Ha egy királyról beszélünk, tudjuk, hogy sokan mások kísérik őt. Jamadagni illendően tudta fogadni a király egész kíséretét, és bőségesen megvendégelte őket ghīben készült ételekkel. A király döbbenten látta, milyen gazdag Jamadagni pusztán amiatt, hogy van egyetlen tehene, és így irigy lett a nagy bölcsre. Ez volt sértésének a kezdete. Paraśurāma, az Istenség Legfelsőbb Személyisége inkarnációja azért ölte meg Kārtavīryārjunát, mert az túlságosan büszke volt. Lehet valaki hallatlanul gazdag az anyagi világban, de ha büszke lesz, és saját kénye-kedve szerint cselekszik, akkor az Istenség Legfelsőbb Személyisége meg fogja büntetni. Ezt a tanulságot vonhatjuk le ebből a történetből, amelyben Paraśurāma megharagudott Kārtavīryārjunára, megölte őt, és az egész világot huszonegyszer megszabadította a kṣatriyáktól.