HU/SB 9.19.25
25. VERS
- sa tatra nirmukta-samasta-saṅga
- ātmānubhūtyā vidhuta-triliṅgaḥ
- pare ’male brahmaṇi vāsudeve
- lebhe gatiṁ bhāgavatīṁ pratītaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—Yayāti Mahārāja; tatra—így téve; nirmukta—azonnal megszabadult; samasta-saṅgaḥ—minden szennyeződéstől; ātma-anubhūtyā—pusztán örök helyzetének megértésével; vidhuta—megtisztult; tri-liṅgaḥ—az anyagi természet három kötőereje (sattva-guṇa, rajo-guṇa és tamo-guṇa) által okozott szennyeződéstől; pare—a Transzcendensnek; amale—anyagi kapcsolat nélkül; brahmaṇi—a Legfelsőbb Úr; vāsudeve—Vāsudeva, Kṛṣṇa, az Abszolút Igazság, Bhagavān; lebhe—elérte; gatim—a végső célt; bhāgavatīm—az Istenség Legfelsőbb Személyisége társaként; pratītaḥ—híres.
FORDÍTÁS
Mivel Yayāti király teljesen meghódolt az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Vāsudeva előtt, megszabadult a természet anyagi kötőerőinek minden szennyeződésétől. Önmegvalósításának köszönhetően elméjét a Transzcendensre [a Parabrahmanra, Vāsudevára] tudta rögzíteni, s így végül elérte, hogy az Úr egyik társa legyen.
MAGYARÁZAT
A vidhuta szó, melynek jelentése „megtisztult”, nagyon fontos. Ebben az anyagi világban mindenki be van szennyezve (kāraṇaṁ guṇa-saṅgo ’sya (BG 13.22)). Amiatt, hogy anyagi feltételek között élünk, vagy a sattva-guṇa, vagy a rajo-guṇa, vagy a tamo-guṇa szennyez be bennünket. Még ha valaki képzett brāhmaṇa lesz a jóság kötőerejében (a sattva-guṇában), akkor is anyagi szennyeződés borítja. A sattva-guṇán felülemelkedve az embernek el kell jutnia a śuddha-sattva szintjére, s akkor vidhuta-triliṅga lesz, azaz megtisztul mindattól a szennyeződéstől, amit az anyagi természet három kötőereje okoz. Ez Kṛṣṇa kegyéből lehetséges. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 1.2.17) kijelenti:
- śṛṇvatāṁ sva-kathāḥ kṛṣṇaḥ
- puṇya-śravaṇa-kīrtanaḥ
- hṛdy antaḥ-stho hy abhadrāṇi
- vidhunoti suhṛt-satām
„Śrī Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége, aki Paramātmā [a Felsőlélek] mindenki szívében, s aki az őszinte bhakta jótevője, megtisztítja az anyagi élvezet utáni vágytól annak a bhaktának a szívét, akiben felébredt a vágy arra, hogy hallja az Ő üzenetét, melynek megfelelő hallgatása és elmondása már önmagában jámbor tett.” Aki azzal, hogy hallgatja Kṛṣṇa szavait a Śrīmad-Bhāgavatamból vagy a Bhagavad-gītāból, megpróbál tökéletesen Kṛṣṇa-tudatossá válni, az kétségtelenül kitisztít minden szennyet a szíve mélyéről. Caitanya Mahāprabhu szintén azt mondja: ceto-darpaṇa-mārjanam, a Legfelsőbb Úr dicsősége hallgatásának és éneklésének folyamata elmos minden piszkot, ami a szív mélyén összegyűlt. Amint valaki teljesen megszabadul az anyagi szennyeződés porától, ahogy Yayāti Mahārāja, megnyilvánul örök helyzete az Úr társaként. Ezt svarūpa-siddhinek, egyéni tökéletességnek nevezik.