HU/SB 9.21.16
16. VERS
- sa vai tebhyo namaskṛtya
- niḥsaṅgo vigata-spṛhaḥ
- vāsudeve bhagavati
- bhaktyā cakre manaḥ param
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ő (Rantideva király); vai—valójában; tebhyaḥ—az Úr Brahmānak, az Úr Śivának és a többi félistennek; namaḥ-kṛtya—hódolatát ajánlva; niḥsaṅgaḥ—nem vágyott arra, hogy bármilyen jótéteményt kérjen tőlük; vigata-spṛhaḥ—teljesen mentes az anyagi tulajdon utáni vágytól; vāsudeve—az Úr Vāsudevának; bhagavati—a Legfelsőbb Úr; bhaktyā—odaadó szolgálata által; cakre—rögzítette; manaḥ—az elme; param—mint az élet végső célja.
FORDÍTÁS
Rantideva király nem vágyott arra, hogy anyagi áldást kapjon a félistenektől. Hódolatát ajánlotta nekik, de mivel valójában az Úr Viṣṇuhoz, Vāsudevához, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez ragaszkodott, elméjét az Úr Viṣṇu lótuszlábára szögezte.
MAGYARÁZAT
Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura így énekelt:
- anya devāśraya nāi,
- tomāre kahinu bhāi,
- ei bhakti parama karaṇa
Ha valaki a Legfelsőbb Úr tiszta bhaktája szeretne lenni, ne vágyjon arra, hogy áldásokat kapjon a félistenektől. A Bhagavad-gītā (BG 7.20) kijelenti: kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ prapadyante ’nya-devatāḥ, akiket az anyagi energia illúziója bolonddá tesz, azok nem az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, hanem más isteneket imádnak. Ezért bár Rantideva személyesen láthatta az Úr Brahmāt és az Úr Śivát, nem vágyott arra, hogy anyagi áldást adjanak neki. Elméjét inkább az Úr Vāsudevára rögzítette, és Neki végzett odaadó szolgálatot. Ez egy tiszta bhakta jellemzője, akinek a szívét nem rontják meg anyagi vágyak.
- anyābhilāṣitā-śūnyaṁ
- jñāna-karmādy-anāvṛtam
- ānukūlyena kṛṣṇānu
- śīlanaṁ bhaktir uttamā
„Az embernek kedvezően kell transzcendentális szerető szolgálatot végeznie a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa számára, anélkül hogy anyagi haszonra vagy nyereségre vágyna a gyümölcsöző tettek vagy a filozófiai spekuláció révén. Ezt nevezik tiszta odaadó szolgálatnak.”