HU/SB 9.21.17


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


17. VERS

īśvarālambanaṁ cittaṁ
kurvato ’nanya-rādhasaḥ
māyā guṇamayī rājan
svapnavat pratyalīyata


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

īśvara-ālambanam—teljesen menedéket keresve a Legfelsőbb Úr lótuszlábánál; cittam—tudatát; kurvataḥ—rögzítve; ananya-rādhasaḥ—Rantidevának, aki állhatatos volt, és a Legfelsőbb Úr szolgálatán kívül nem vágyott semmire; māyā—az illuzórikus energia; guṇa-mayī—a természet három kötőerejéből álló; rājan—ó, Parīkṣit Mahārāja; svapna-vat—mint egy álom; pratyalīyata—elmerült.


FORDÍTÁS

Ó, Parīkṣit Mahārāja! Rantideva örökös Kṛṣṇa-tudatban élő, tiszta bhakta volt, akit nem szennyezett anyagi vágy, ezért az Úr illuzórikus energiája, māyā nem tudott megnyilvánulni előtte. Éppen ellenkezőleg: számára māyā teljesen szertefoszlott, pontosan úgy, mint egy álom.


MAGYARÁZAT

A szentírások kijelentik:

kṛṣṇa  ——  sūrya-sama; māyā haya andhakāra
yāhāṅ kṛṣṇa, tāhāṅ nāhi māyāra adhikāra

Ahogyan a sötétség nem létezhet a napfény jelenlétében, úgy a tiszta Kṛṣṇa-tudatú emberben nem létezhet māyā. Maga az Úr mondja a Bhagavad-gītāban (BG 7.14):

daivī hy eṣā guṇamayī
mama māyā duratyayā
mām eva ye prapadyante
māyām etāṁ taranti te

„Az anyagi természet három kötőerejéből álló isteni energiámat nagyon nehéz legyőzni. De akik átadták magukat Nekem, azok könnyen túllépnek rajta.” Ha valaki meg akar szabadulni māyā, az illuzórikus energia befolyásától, legyen Kṛṣṇa-tudatú, és szíve mélyén mindig Kṛṣṇát tartsa a középpontban. A Bhagavad-gītāban (BG 9.34) az Úr azt tanácsolja, hogy gondoljunk mindig Rá (man-manā bhava mad-bhakto mad-yājī māṁ namaskuru). Így azzal, hogy mindig Kṛṣṇa jár az eszünkben, azaz Kṛṣṇa-tudatosak vagyunk, túlléphetünk māyā befolyásán (māyām etāṁ taranti te). Mivel Rantideva Kṛṣṇa-tudatú volt, nem állt az illuzórikus energia hatása alatt. A svapnavat szó fontos ezzel kapcsolatban. Mivel az anyagi világban az elme anyagi tettekbe mélyed, az ember alvás közben, álmában sok ellentmondásos tettet lát. Amikor azonban felébred, ezek a tevékenységek automatikusan beleolvadnak az elmébe. Ehhez hasonlóan, amíg valaki az anyagi energia befolyása alatt áll, számtalan tervet sző, de a Kṛṣṇa-tudatú ember számára az ilyen álomszerű tervek automatikusan szertefoszlanak.