HU/SB 9.24.57


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


57. VERS

na hy asya janmano hetuḥ
karmaṇo vā mahīpate
ātma-māyāṁ vineśasya
parasya draṣṭur ātmanaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—nem; hi—valójában; asya—az Övé (az Istenség Legfelsőbb Személyiségéé); janmanaḥ—a megjelenésének, vagyis a születésének; hetuḥ—van bármilyen oka; karmaṇaḥ—vagy a cselekvésének; —akár; mahīpate—ó, király (Parīkṣit Mahārāja); ātma-māyām—végtelen együttérzése az elesett lelkek iránt; vinā—nélkül; īśasya—a legfelsőbb irányítónak; parasya—az Istenség Személyiségének, aki túl van az anyagi világon; draṣṭuḥ—a Felsőléleknek, aki tanúja mindenki tetteinek; ātmanaḥ—mindenki Felsőlelkének.


FORDÍTÁS

Ó, király, Parīkṣit Mahārāja! Az Úr megjelenésének, eltávozásának vagy tetteinek személyes vágyán kívül semmi más oka nincs. Felsőlélekként mindent tud, ezért nincs olyan ok, mely hatással lenne Rá, még a gyümölcsöző tettek eredményei sem.


MAGYARÁZAT

Ez a vers rámutat az Istenség Legfelsőbb Személyisége és a közönséges élőlény közötti különbségre. Egy közönséges élőlény a múltban elkövetett tettei szerint kap egy bizonyos testet (karmaṇā daiva-netreṇa jantur dehopapattaye (SB 3.31.1)). Az élőlény sohasem független, és sohasem képes magától megjelenni. Arra kényszerül, hogy múltbeli karmája szerint elfogadjon egy testet māyātól. A Bhagavad-gītā (BG 18.61) megmagyarázza: yantrārūḍhāni māyayā. A test egyfajta gép, amelyet az Istenség Legfelsőbb Személyisége irányítása alatt az anyagi energia hoz létre és ad az élőlénynek. Ezért az élőlénynek el kell fogadnia azt a bizonyos fajta testet, melyet karmája szerint māyātól, az anyagi energiától kap. Az ember nem mondhatja függetlenül, hogy „ilyen testet adj” vagy „olyan testet adj”. El kell fogadnia azt a testet, amelyet az anyagi energia felkínál neki. Ez a közönséges élőlény helyzete.

Amikor azonban Kṛṣṇa száll alá, ezt az elesett lelkek iránti kegyes együttérzéséből teszi. Ahogy az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 4.8) mondja:

paritrāṇāya sādhūnāṁ
vināśāya ca duṣkṛtām
dharma-saṁsthāpanārthāya
sambhavāmi yuge yuge

„A jámborok felszabadítása, a gonoszok megsemmisítése, valamint a vallás elveinek visszaállítása végett korszakról korszakra megjelenek Én.” A Legfelsőbb Úr nem kényszerűségből jelenik meg. Valójában senki sem kényszerítheti Őt semmire, hiszen Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Mindenki az Ő irányítása alatt áll, és Ő nem áll senkinek az irányítása alatt. Azon ostobák számára, akik csekélyke tudásuknak köszönhetően azt hiszik, hogy bárki egyenlő lehet Kṛṣṇával vagy Kṛṣṇává válhat, biztos a vég. Senki sem lehet egyenlő Kṛṣṇával, és senki sem múlhatja felül, ezért Őt asamaurdhvának nevezik. A Viśva-kośa értelmező szótár szerint a māyā szót „hamis büszkeség” és „könyörületesség” értelemben is használják. Egy közönséges élőlény számára a test, amelyben megjelenik, egy büntetés. Ahogy az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 7.14) mondja, daivī hy eṣā guṇamayī mama māyā duratyayā: „Az anyagi természet három kötőerejéből álló isteni energiámat nagyon nehéz legyőzni.” Amikor azonban Kṛṣṇa eljön, a māyā szó bhaktái és az elesett lelkek iránti könyörületességére és kegyére utal. Az Úr potenciája révén bárkit fel tud szabadítani, akár bűnös, akár jámbor.