HU/SB 9.4.47
47. VERS
- tām āpatantīṁ jvalatīm
- asi-hastāṁ padā bhuvam
- vepayantīṁ samudvīkṣya
- na cacāla padān nṛpaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tām—azt (a démont); āpatantīm—elindult, hogy megtámadja; jvalatīm—lángolt, mint a tűz; asi-hastām—egy háromágú szigonnyal a kezében; padā—lépésével; bhuvam—a föld felszínét; vepayantīm—megremegtette; samudvīkṣya—tökéletesen látva őt; na—nem; cacāla—mozdult; padāt—helyéről; nṛpaḥ—a király.
FORDÍTÁS
A lángoló teremtmény egy háromágú szigonyt ragadott kezébe, és lépteivel megremegtetve a föld felszínét Ambarīṣa Mahārāja elé lépett. A királyt azonban a legkevésbé sem rendítette meg a látvány, s egy tapodtat sem mozdult.
MAGYARÁZAT
Nārāyaṇa-parāḥ sarve na kutaścana bibhyati (SB 6.17.28). Nārāyaṇa tiszta bhaktája sohasem fél semmilyen anyagi veszélytől. Sok olyan bhaktára van példa, mint Prahlāda Mahārāja, akit apja kínzott, de ő egyáltalán nem félt, noha csupán egy ötéves kisfiú volt. Ambarīṣa Mahārāja és Prahlāda Mahārāja példáját követve egy bhaktának meg kell tanulnia, hogyan tűrjön el minden megpróbáltatást ebben a világban. A bhaktákat gyakran kínozzák az abhakták, a tiszta bhaktát azonban, aki teljesen az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyétől függ, sohasem zavarják meg az ilyen ellenséges tettek.